Alapította: Dékán István 1996-ban

Gondolatok!

Legfrissebb témák
Igen. A realizmus - OK. Bevesszük, ahogy van. A szürrelizmus - OK, látjuk, hogy ez túl van azon, hogy egy az egyben vegyük be. De a kettő határa, az abszurd. Azzal nem tudunk mit kezdeni, lebegtet, kiakaszt minket,  mjnt egy Zen-buddhista koan. Az a betlehemes kép pont ilyen konceptfotó.
Aczél Péter
13 órája
Kornissnak nemrég volt életműkiállítása a Galériában. A tárlat elején színpompás népviseletbe öltözött, mezei munkát végző deli erdélyi lányokat lehetett látni. (Vö. magyaros stílus.) Pár teremmel odébb ugyanőket néhány évtizeddel korosabban, megvastagodva, de még mindig népviseletben, budapesti entelletüelek cselédjeként. Hasonlóan szívfacsaró  karrier a szatmári parasztból lett fővárosi proletáré, Skarbit Andrásé is, aki élete végéig ingázott két sivár életforma között. Korniss kezdetben a spontán módszer híve volt (a Skarbit-féle pillanatfelvétel-sorozat tíz éven át tartott), később a beállított képeket preferálta. Az egyik megkomponált kései műve (Betlehemesek a lakótelepen) majdnem olyan valószínűtlen hatást kelt, mint egy szürrealista látomás. Akár az MNG szürrelista mozgalomról szóló nagy várbeli kiállításán (néhány napig még nyitva van!) is megállná a helyét, ha már ugyanitt Brassai és Kertész néhány fotóját is kirakták.  Realizmus és szürrealizmus határai, úgy látszik,  időnként nyugtalanítóan összemosódnak. 
Dr. Németh Ferenc
Tegnap
Köszi!
Deák Lajos
Tegnap
Így keresd: Korniss Péter: Kötődés. Ennek egyik “fejezete” A vendégmunkás. Lehet, hogy magyar nyelven nem, csak idegen nyelven tudod megszerezni, de úgyis a kép a lényeg. Aki ezt végiglapozza, azután szét tudja választani az igaz dokumentarizmust az áldokumentarizmustól.
Aczél Péter
Tegnap
Péter. szerintem Korniss bármelyik albumát példaként állíthatjuk a dokumentarista fotósok elé. Nekem három van belőlük, a jelzett éppen nincs, de, miután az ajánlás mértékadó forrásból érkezett, igyekszem megismerkedni vele, mert a megszerzése, ahogy Kunkovács albumáé is, gondolom lehetetlen. Mindenesetre kezd körvonalazódni, ha nem is a dokumentarista fotózás etikai kódexe, de legalább néhány alapvetés.
Deák Lajos
Tegnap
Köszönöm szépen a válaszokat!
Szabolcsi Mihály
2 napja
“ a hitelességhez több évtizedes terepmunka szükséges, hogy valóban dokumentáljunk” (Lajos). Igen, javaslom (bár lehet, hogy mindenkinek megvan) Korniss Péter A vendégmunkás c. albumát. Gyónyörű. Haláláig kisérte gyakorlatilag az alanyát, vele utazott ide-oda, hosszú évekig fotózta környezetével együtt. Kornissnak  egy előadásán albumáról részt vettem, lehet, a gyengeség, érzelgősség jele, de hazamentem, és zokogtam. Abszolút korrekt, tárgyilagos dokumentarizmus, és ... döbbenet.  Pedig nincsen benne semmi drámai túlzás, csak tárgyilagos leírása egy kubikus életének, mindennapjainak.
Aczél Péter
2 napja
Mihály, vedd így a pontozási rendszert: lehet adni
4 pontot (csillag plusz szív),
3 pontot (csillag),
1 pontot (szív), és
0 pontot (se  csillag, se szív).

Aczél Péter
2 napja
Kedves Mihály. ezt a kérdést én is felvetettem már, de  azt a nem elfogadhatatlan választ kaptam, summázva: 0< 1<3<4, ez utóbbi ugye a szív+csillag konstelláció pontszáma, azaz valamelyest árnyaltabban lehet értékelni a képeket.
Deák Lajos
2 napja
Én azt hiszem, hogy a dokumentarista és szociofotó esetében is a legfontosabb az, hogy az ábrázolt képpel ne tévesszük meg és ne manipuláljuk a nézőt.  Ez részint komoly önmérsékletet és gondos terepmunkát igényel, mert, ahogy lejjebb írtam, könnyen tévútra juthat és ezáltal juttathatja a nézőt is a felületes, és főleg a szenzációhajhász fotós. Ebben az esetben valóban csak a legszükségesebb legminimálisabb beavatkozás lenne az elfogadható, de ennek megvalósításához bizony kevés egy háromnapos fotósséta, a hitelességhez több évtizedes terepmunka szükséges, hogy valóban dokumentáljunk, ne csak néhány hatásvadász snittel  vágjunk hagymát a néző orra alá. Más kérdés az, ha a képeinkkel célirányosan befolyásolni akarjuk a nézőket, de akkor ezt ne dokumentarista, hanem misszionárius  fotóknak nevezzük. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a fotóstól nem várható el állásfoglalás, de csak a valós tényekre alapozva.
Javaslom megnézni Kunkovács László: Pásztoremberek című albumát.
Mihály: egy 10 cm átmérőjű kör origójába  annyi sugarat lehet húzni amennyit csak akarunk, mindegyik más pontból indul ki, de mindegyik oda érkezik. Itt is a te origódba húzzuk a sugarakat, de nem mindenki ugyanonnan. Ha újra átolvasod a véleményeket, te is rájössz.

Deák Lajos
2 napja
Más témában kérdeznék, ami nekem nem teljesen világosch: a régi FV-n volt a tetszik, ill. nagyon tetszik minősítés - de ott csak az egyiket lehetett jelölni. Most van a szívecske és a profi; itt - úgy tűnik - mindkettőt lehet, bár a profi több pontot ér. Van ennek bármi jelentősége, vagy programhiba? Eddig a Kierkegaardi módszert követtem, miszerint vagy-vagy... (avagy van-e élet az oráng után:)
Szabolcsi Mihály
2 napja
A társalgás (szokás szerint) teljesen elkanyarodott, de legalább társalognak!
Már ez is fejlődés...:)!  

János Müller
2 napja
Péter 9 órával  ezelőtti hozzászólásával egyetértek. Részemről a felvetett témát elengedtem, a társalgás teljesen elkanyarodott.
Kovács Mihály
2 napja
(annyi szűkítéssel, hogy a realista fotónál teljesen egyetértek, nagyon jó a hamisság fogalmának szűkítése, egyben kiterjesztése a fotó hamis, és/vagy manipulált üzenetére. A dokumentarista ill. szociofotónál a megrendezés, beállítás kérdésében szigorúbb önmérsékletet tartok szükségesnek - praktikusan nulla-közeli beavatkozást. Díjazásként valamit fizetni a publikálási jog megszerzéséért természetesen nem tartom etikátlannak, de ennél többet, kvázi modellpénzt fizetni már összeférhetetlennek éreznék e a fotós műfajokkal.)
Aczél Péter
2 napja
Maradéktalanul egyetértek, értékes megközelítése a problémakörnek:
(Deák Lajos)::\"Nekem a realistának, dokumentaristának, vagy éppen szociofotónak nevezett alkotásokkal nem az a problémám, ha azok megrendezettek, beállítottak, a szereplők díjazottak, ezek lehetnek akár kifejezőbbek, autentikusabbak, sőt ütősebbek is, mintha az eredeti valóság, gyakran lapos látványát közvetítenék. Ld. Sára Sándor Feldobott kő című filmremekét.Nekem az a problémám, ha a képek hamis, pláne, ha  manipulált üzenetet hordoznak. Az, hogy a kép azt sugallja, hogy a kovácsok és a műhely egy faluból valók, közben pedig nem, egyáltalán nem zavar, ugyanakkor, ha azt akarná velem elhitetni, hogy a kovácsmunka mekkora sósimrei boldogságot jelent, nem pedig azt, hogy embert próbáló tevékenység, azt nem tudnám értékelni.\"

Aczél Péter
2 napja
Arra, amit Péter írt csak annyit tudok mondani, hogy egy témától elindulva egy attól teljesen független témáig jutás, teljesen általános, bár valóban nem teljesen normális történés, de javaslom újraolvasni Karinthy: Műfordítás, című örökbecsű írását.Igazolandó, hogy komolyan veszem a panaszát, visszatérnék a realista ábrázolás kérdéséig:Nekem a realistának, dokumentaristának, vagy éppen szociofotónak nevezett alkotásokkal nem az a problémám, ha azok megrendezettek, beállítottak, a szereplők díjazottak, ezek lehetnek akár kifejezőbbek, autentikusabbak, sőt ütősebbek is, mintha az eredeti valóság, gyakran lapos látványát közvetítenék. Ld. Sára Sándor Feldobott kő című filmremekét.Nekem az a problémám, ha a képek hamis, pláne, ha  manipulált üzenetet hordoznak. Az, hogy a kép azt sugallja, hogy a kovácsok és a műhely egy faluból valók, közben pedig nem, egyáltalán nem zavar, ugyanakkor, ha azt akarná velem elhitetni, hogy a kovácsmunka mekkora sósimrei boldogságot jelent, nem pedig azt, hogy embert próbáló tevékenység, azt nem tudnám értékelni.Ha lefényképezünk valamit, valakit, vállalnunk kell azért a felelősséget, hogy a kép valós üzenetet hordoz, nem tévesztjük meg vele, főleg nem manipuláljuk, akár vétlenül is a nézőt. Ez különösen igaz a nagyon népszerű roma emberek és családok ábrázolására, hiszen náluk igen gyakran a családi hierarchia legalsó fokán lévők dolgoznak, a ház előtt ücsörgők pedig elszedik a keresményüket. Mi pedig nem azzal érzünk együtt, akivel kellene, aki eltartja az egész családot, hanem azzal, aki már a ház előtt várja az elszedhető pénzt.Ez csak egy példa arra, hogy kevés az, ha egy kép a realista ábrázolás formai elemeinek látszólag megfelel, a realista ábrázolás felelős tevékenység.
Deák Lajos
2 napja
Én se olvasok el minden hozzászólást. De amihez hozzászólok, azt elolvasom.  Csak ezzel a jelenséggel viszont, bevallom, nem tudok mit kezdeni, elnézést! (idézem):


“Hàt nem igazán kívánom visszaolvasni ezt a halom eszmefuttatást. NAGYJÁBÓL látom, hogy megint a technikai tökély a téma, VAGY ILYESMI... Innen is el lehet indulni..persze.”


Én viszont innen se elindulni, se valahova eljutni mem tudok.

Aczél Péter
2 napja
Külön szomorúság amikor kiváló emberek összeszólalkoznak
Szendrei Tibor József
2 napja
Péter: természetesen én sem olvasok el minden hozzászólást, de a Te írásaidat mindig...
Szabolcsi Mihály
2 napja
...\"az alkotói fantázia, az egyéni képi látás\" valóban a legfontosabb dolog, de trehány megvalósítással a potenciális közönség lenézését jelenti...
Szabolcsi Mihály
2 napja
Sajnos a diskurzus hozzászólásait sújtó  “átok” az, hogy újabb hozzászólók nem olvassák el azokat, mert az fárasztó, hanem kicsippentenek egyes félmondatokat, rossz esetben egy-egy szót  supán, azután e csippentéshez tapadva gyakran éppen ellentétes értelmezéssel ruházzák fel az eredeti tartalmat. Itt egyedül (Kovács) Mihály olvasta is el azt, amihez hozzászólt. Lajosnak sikerült pont az ellenkezőjére fordítani az eredeti tartalomhoz később kapcsolódó  rêszletkérdést. Gabi, te pedig Lajos félreértelmezésén utazva tovább, fejted ki mindandódat. 


Nos, itt eredetileg a realista fotózás történeti hagyományainak mai utóéletéről volt szó. 


Majd ennek kapcsán egy ponton, Zsolt hozzászólása alapján beleszövődött a technikai tökéletesség kérdése is. 


Amelyről konkrétan én, a canoneosos azt állítottam, hogy az (technikai tökéletesség) önmagában SEMMI, csak kiindulási alap, de sajnos a legtöbb amatőr fotós a techikai tökéletességet tekinti végcêlnak, melyhez esetleg hozzákever két kiló közhelyet, és az már neki a kánaán.


Mindenesetre úgy látszik, hogy noha ez a Gondolatok! rovat, itt nem érdemes gondolatot kifejteni, mert úgyse olvassa el senki azt a gondolatot,  csak szavakat csipeget belőle aminek abszolút semmi értelme nincsen, süketek párbeszéde ez így. Egy gondolat körbejárasa helyett ki-ki bedobja a saját fixa ideáját, aztán továbbrohan. Úgyhogy én is továbbrohanok mai felvételemre, további jó csipegetést és összevisszaságot kivánva.

Aczél Péter
2 napja
Kedves Gabriella: igazad van. A technikai tökély a rendelkezésre álló egyre korszerűbb és egyre önállóbb technika érdeme, amihez viszont, ezt működtetendő, szükség van az alkotó technikai ismeretére is. Akik ez utóbbit kérik számon egy alkotón, olyan kompozícióknál, ahol ez lényeges, azoknak igaza van. A lényeg viszont valóban az alkotói fantázia, az egyéni képi látás, nem a \"mesterektől\" tanult, azt utánzó, hanem az egyén tehetségéből fakadó, az egyén szellemiségét és ideavilágát megjeleníteni tudó képesség. A tanulás fontos dolog, mert az ember nem mindentudó, de sem a tanfolyamokon, sem a művészeti egyetemeken a tantárgyak között nem szerepel a tehetség oktatása.
 

Deák Lajos
2 napja
Bocsánat valamiért idő előtt átküldte a beìrást. Szóval még gigászibb \" kanoneosokkal\" ha a fotó egy unalmas semmitmondó tucat :). Az van itt bőven. Jó is, persze. Az is akad. Én sosem tanultam fotózni. Nem is akarok. Minek? De legalább van képi világom. Szerintem ez sokkal fontosabb. Sőt. Ez a legfontosabb.
Komlós Gabriella
2 napja
Hàt nem igazán kívánom visszaolvasni ezt a halom eszmefuttatást. Nagyjából látom, hogy megint a technikai tökély a téma, vagy ilyesmi... Innen is el lehet indulni..persze. Ugyanakkor pedig lehet embereknek gigászian hatalmas technikai tudásuk még gigászibb kanoneosokkal
Komlós Gabriella
2 napja
Kedves Péter: Sajnálom, hogy nem akarod megérteni, nem először, amit akár az eredeti, akár a következő hozzászólásomban írtam. A kadarkás poénra csak annyit reagálnék, hogy azt a karácsonyi halászlé mellé te tedd az asztalra többet használ a gúnyolódásnál. Ez jótanács.


Deák Lajos
3 napja