Hírek
Tesztcikkek
Tesztképek
Gépadatbázis
Cikkek
Videó
Képfórum
Fórum
Linkek
Apróhirdetés
Pályázatok
Kiállítások
Tagok
Médiaajánlat
Impresszum
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
| 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 |
| 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 |
| 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 |
| 28 | 29 | 30 | 31 |
Aktuális gyorstippünk:
A mozgás érzékeltetése
Monitorkalibrációs segédábra
Profi monitorkalibráció ábrák:
www.lagom.nl
Mit ne tölts fel a Fotóvilágra?
 |
|
Tesztcikkek / Leica M8
Galéria: Donna és Stephen O'Meara – Tûzhányóvadászok; Pszichológia: Fotók szólítják múltbéli élményünket; História: A legismertebb magyar fotósok - Veress Ferenc XX. Századi retro; Photoshop-iskola: A helyes színek beállítása; Tippek, trükkök: Photoshop-mesterfogások - Vörös és fekete; Vásárlás: Az eBay - hogyan licitáljunk az interneten? Visszatekintés: Mi történt 2006-ban? Eszközök: Canon Pixma iP 6700D nyomtató, 18-200 mm-es utazó zoomok 1, X-Loupe; Szoftver: Adobe Photoshop, Elements 5.0, Corel Paint Shop Pro Photo XI; Fényképezõgépek: HP Photosmart R827, Casio EX-Z1000, Nikon Coolpix S10, Samsung NV7, Pentax K10D; Összehasonlítás: Fényképezõgépek adatai, Képvilág: Képértékelés; Portfólió: Joseph Szabo – Ezüstös évek; Fotográfia: Fotóiskola - Fényképezés télen, Hogyan fotózzuk tárgyainkat otthon? Digitális képfeldolgozás fekete-fehérben - A fotogram, Kompozíció Mante professzorral - Szívünk a fényképen, Kalandozások Mikroszkópiában, A fotózás mint üzlet - mindenkinek 3. A Leica története
A távmérõs Leica – felépítése miatt – nem kis gondot okozott azoknak a fejlesztõmérnököknek, akik a digitális változat létrehozásán dolgoztak. Már a tükörreflexes digitálisoknál is a legnagyobb kihívást a nagy látószögû objektívek jelentették – és jelentik még most is –, ezért minden cég új objektíveket konstruált az APS-C méretû szenzoraihoz.
Ennek az volt az oka, hogy a képérzékelõ széleire, és fõleg a sarkaira nagyon éles szögben érkeztek a fénysugarak, amiket az érzékelõk már nem tudtak tökéletesen hasznosítani, így a széleken és a sarkokban úgynevezett vignettálás (sötétedés) lépett fel. Ezt úgy próbálták kiküszöbölni, hogy speciális felépítésû objektíveket konstruáltak nagyobb átmérõjû és más profilú hátsó lencsetagokkal, amelyekrõl a fénysugarak közel merõlegesen érkeztek a szenzorra a képsarkokban is. Ezzel a megoldással többé-kevésbé javult a homogenitás, csökkent az objektívek által rajzolt kép sarkainak sötétedése.
A távmérõs fényképezõgépek esetében ez a probléma hatványozottan jelentkezik, mivel a filmsík, illetve az érzékelõ síkja közelebb van az objektív hátsó lencséjéhez, ezért a sarkokba beesõ fény még élesebb szögben érkezik. Növeli a problémát, hogy a Leica éppen azért akarta az M8-at kifejleszteni, hogy az évtizedek óta százezrek által használt objektívek változtatás nélkül legyenek használhatóak az új digitális géphez is. Ebben az esetben már csak egy lehetõség maradt a probléma elkerülésére: olyan szenzor kifejlesztése, amelynek a szélein és a sarkain lévõ képpontok az éles szögben beesõ fénysugarakat is képesek hasznosítani. Ezért a Kodak az M8 szenzorát úgy alakította ki, hogy a fényérzékeny cellák fölött lévõ mikrolencséket elcsúsztatta a középtengely irányába, így azok könnyebben gyûjtik be a laposan érkezõ fénysugarakat. Ez a különleges felépítésû szenzor orvosolja a problémát, de gyártási költsége valószínûleg jóval magasabb egy normál CCD elõállítási költségénél.
Leica M8
2007-01-15A tavalyi Photokina egyik nagy szenzációját a német fotóipar gyöngyszemének, a Leicának az elsõ távmérõs digitális fényképezõgépe, az M8-as jelentette.
A hosszú flmes korszak elsõ M sorozatú darabja az M3, mely 1953-ban készült el. Ebben a modellben elõször volt megtalálható a bajonettes objektív-csatlakozás, a 0,91-szeres optikai mérõkeresõ integrált távmérõvel, parallaxis-kiegyenlítés az 50, 90, 135 mm-es objektívekhez, gyorsfelhúzó kar, gumírozott vászon redõnyzár, levehetõ talp- és hátlap, új objektívek. Az M3-at 1966-ig gyártották, 200 000 darab készült belõle.
1958-ban hozták forgalomba utódját, a Leica M2-t, amely az M3 olcsóbb kivitelû, egyszerûbb változata volt, míg a Leica M1-et tudományos célokra készítették. E rövid fotótörténeti bevezetõ után nézzük, mit tud a Leica M8.
A hosszú flmes korszak elsõ M sorozatú darabja az M3, mely 1953-ban készült el. Ebben a modellben elõször volt megtalálható a bajonettes objektív-csatlakozás, a 0,91-szeres optikai mérõkeresõ integrált távmérõvel, parallaxis-kiegyenlítés az 50, 90, 135 mm-es objektívekhez, gyorsfelhúzó kar, gumírozott vászon redõnyzár, levehetõ talp- és hátlap, új objektívek. Az M3-at 1966-ig gyártották, 200 000 darab készült belõle.
1958-ban hozták forgalomba utódját, a Leica M2-t, amely az M3 olcsóbb kivitelû, egyszerûbb változata volt, míg a Leica M1-et tudományos célokra készítették. E rövid fotótörténeti bevezetõ után nézzük, mit tud a Leica M8.
Elõzmények
A távmérõs Leica – felépítése miatt – nem kis gondot okozott azoknak a fejlesztõmérnököknek, akik a digitális változat létrehozásán dolgoztak. Már a tükörreflexes digitálisoknál is a legnagyobb kihívást a nagy látószögû objektívek jelentették – és jelentik még most is –, ezért minden cég új objektíveket konstruált az APS-C méretû szenzoraihoz.
Ennek az volt az oka, hogy a képérzékelõ széleire, és fõleg a sarkaira nagyon éles szögben érkeztek a fénysugarak, amiket az érzékelõk már nem tudtak tökéletesen hasznosítani, így a széleken és a sarkokban úgynevezett vignettálás (sötétedés) lépett fel. Ezt úgy próbálták kiküszöbölni, hogy speciális felépítésû objektíveket konstruáltak nagyobb átmérõjû és más profilú hátsó lencsetagokkal, amelyekrõl a fénysugarak közel merõlegesen érkeztek a szenzorra a képsarkokban is. Ezzel a megoldással többé-kevésbé javult a homogenitás, csökkent az objektívek által rajzolt kép sarkainak sötétedése.
A távmérõs fényképezõgépek esetében ez a probléma hatványozottan jelentkezik, mivel a filmsík, illetve az érzékelõ síkja közelebb van az objektív hátsó lencséjéhez, ezért a sarkokba beesõ fény még élesebb szögben érkezik. Növeli a problémát, hogy a Leica éppen azért akarta az M8-at kifejleszteni, hogy az évtizedek óta százezrek által használt objektívek változtatás nélkül legyenek használhatóak az új digitális géphez is. Ebben az esetben már csak egy lehetõség maradt a probléma elkerülésére: olyan szenzor kifejlesztése, amelynek a szélein és a sarkain lévõ képpontok az éles szögben beesõ fénysugarakat is képesek hasznosítani. Ezért a Kodak az M8 szenzorát úgy alakította ki, hogy a fényérzékeny cellák fölött lévõ mikrolencséket elcsúsztatta a középtengely irányába, így azok könnyebben gyûjtik be a laposan érkezõ fénysugarakat. Ez a különleges felépítésû szenzor orvosolja a problémát, de gyártási költsége valószínûleg jóval magasabb egy normál CCD elõállítási költségénél.
Az M8-as sorozatgyártása kicsit döcögõsen indult – köszönhetõen valószínûleg a különleges CCD-nek is –, az elsõ darabokat vissza is kellett hívni.
Videó:
Az amerikai éjszaka
Éjszakai hatású modelles fotó nappal
Aktuális képértékelés:
coxinelle_19 képe
Videóajánlat
Filmkockák egyszerű digitalizálása
Mesterséges napfényhatás szabadban, kisvakuval
Tapétázás kisvakuval
Videó:
Az amerikai éjszaka
Éjszakai hatású modelles fotó nappal
Aktuális képértékelés:
coxinelle_19 képe
Videóajánlat
Filmkockák egyszerű digitalizálása
Mesterséges napfényhatás szabadban, kisvakuval
Tapétázás kisvakuval
 Szarka Klára: A fotóesszé |
 Szarka Klára: A hírkép és a riport |
 Portrék esti utcai fénynél |
 Modelles fotó zseblámpával 3. |
 Szarka Klára: Az "intim portré" |
 Modelles fotó egyszerűen 2. rész |
 Vízforraló bevilágítása műteremben |
 Divatfotó egyszerűen |
 Profi tárgyfotó egyszerű; eszközökkel |
 Torta mûtermi fotózása |