Középkorú férfi égeti az avart pazar fényben. A háttérben jómódról árulkodó porták. Nyugdíjas meló – mondja profánul a cím.
Égő áldozat a rendmánia haragvó istenei kiengesztelésére – mondom lenyűgözve én. A gereblyés alak hekatombát rakott néhány levélből, ami a tűz mellett álló vén fáról lehullott. Nem nehéz elképzelni, hogy az elátkozott fa meghasadt törzsében boszorkányok élnek. A fények ugyanis olyan drámaiak és valószerűtlenek, hogy az sem biztos, hogy egy kertvárosban vagyunk, és nem egy mesejáték vagy egy vígopera gondosan világított nyitójelenetében.
Amint elenyészik a kezdeti ámulat, a néző a füstköd mögött fölfedezhet még egy szereplőt. Látszólag véletlenül van ott, csakhogy senki sem ácsorog ok nélkül egy drámai színpadkép közepében. Ő a tündérkirálynő, más néven a Nyugdíjasné, aki a képen zajló szertartást felügyeli. Ő ennek a komor ünnepélyességű jelenetnek, sőt feltehetően az egész darabnak a valódi főszereplője.