Fotóvilág fórum
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...
Általános / Képértékelések
Válasz erre
2017-01-29 15:19:24 - sisi

Ha kell egy kis mai szociofotó

LINK

 
Válasz erre
2017-01-20 19:20:55 -

(talán még annyit a cím mizériához: sokkal jobb helyzetben van az, akinek kevés bemutatásra kerülő képe van, könnyebben válogathat, nem jelent problémát az ismétlés, vagy az egymáshoz nagyon közeli értelmű címek közötti válogatás...)

 
Előzmény Válasz erre
2017-01-20 19:12:52 -

(hogy ez nekem mennyi lábába, vagy akármibe fog kerülni, arra gondolni sem merek, de valahogy majd megegyezünk...:))
Valóban néhány kép úgy született, hogy miközben mást fotóztam beugrott egy kész kép (látomás), amihez egyből jött a cím is...
A címet persze könnyeb volt megjegyezni, leírni, de a hozzá kapcsolódó "látomást" valódi képre váltani (szándékosan nem "fotó" -t írok) jóval nehezebb, sok esetben nem is sikerült annyira hogy bemutatható legyen.
Nekem olyan mappám van aminek "Dolgozó" a neve, ide kerülnek a néha szándékosan csak alapnak fotózott témák, textúrák, és a még nem kiforrott elképzelésű fotók...
De volt olyan képem is, amit hetekig nem töltöttem fel, mert nem találtam hozzá megfelelő címet, ezért "pihent" egy darabig...
Tehát nagyon is egyet tudok érteni azzal amit leírtál...:)

 

KTB "De felvetődhet az a kérdés is, mi van akkor ha a cím előbb született, és hozzá kerestek olyan helyszínt, történést, ami a megvalósítási folyamatot befolyásolja a cím tökéletessége érdekében..."
Valószínű ez a legnehezebb, mert a felkutatás egyrészt fárasztó és a feldolgozás során már nagyon sokat kell játszani ahhoz, hogy kép és cím pariban legyen, nem beszélve a fantáziáról.
Ennek Te lehetsz mestere, feltételezem több képed is így született, amihez érdeklődésed iránya és az ahhoz kapcsolódó olvasmányaid inspiráltak.
Nyilván egyszerűbb a képhez utólag címet adni, a látvány már eleve meghatározza, már csak az a kérdés, hogy egy érzésre, vagy egy látható történésre szeretnénk ráerősíteni. Valamelyest ez is készség kérdése, hogy ne legyen banális, ugyanakkor minél több fotónk van közszemlére engedve, már nehezítő az önismétlés elkerülésére.
Megint más helyzet, amikor egy fotózott téma nem adja könnyen magát, de valamelyik részlete (más közegben, más értelmezésben) lenne helyezhető. Erre van egy olyan albumon, hogy "Jó lesz valamire" :), itt fordul a kocka, az előre megfontolt cím helyébe egy másik aspektus lép és jó esetben indulhat az újabb játék.

 
Előzmény Válasz erre
2017-01-20 08:24:20 - Josa

k30user:
Igen, de vigyázni kell, hogy az ne legyen katalógus ízű.
A cím, ha van, a kép szerves része, azzal együtt értékelendő. Vigyázni kell, hogy színvonala ne csorbítsa a kép értékeit, hanem inkább emelje.

 

Valaki gyakorlati megfontolásból is adhat címet a képhez, pl. cím után könnyebb keresni.

 
Előzmény Válasz erre
2017-01-19 13:19:45 -

Ritkán értek egyet teljesen a fórumbéli beírásokkal, de itt az utolsó néhány hozzászóló korrekt fogalmazást adott...
(pl. amikor a címnek semmi köze a képhez, csak arra jó, hogy a 2mp. helyett tovább időzzön a képnél: vajon a képi elemek mely részére vonatkozik a cím, vagy ha a teljes képet nézzük,
akkor " ezt mi helyett" csinálta vajon...)
Fura még, amikor valaki annyira nem tud címet adni a képnek, hogy banális cím lesz belőle, pl. a virágnak "Virág" címet ad, pedig jobb lett volna cím nélkül, hátha úgy tovább tartja ott a nézőt...
De felvetődhet az a kérdés is, mi van akkor ha a cím előbb született, és hozzá kerestek olyan helyszínt, történést, ami a megvalósítási folyamatot befolyásolja a cím tökéletessége érdekében...

 
Válasz erre
2017-01-19 09:23:21 - Josa

Kedves Mihály!
Az igazi provokáció egyik fajtája, amikor a cím egyáltalán nem utal a kép tartalmára, sőt kifejezetten nem összeilleszthető párost alkot.
Ilyenekkel itt a fotóvilágon is találkoztunk már - mondjuk úgy - nem-szokványos képek alatt. Mindenesetre ez a módszer, ha nem is szándékosan, de ott fogja a nézőt, amíg tisztázza magában a "tényállást".

A nem ilyen szándékkal készült rossz cím pedig értelemszerűen ártalmas, ahogy írod.

 

Kedves Géza bácsi!

Természetesen mindkét út jó lehet - a baj szvsz akkor van, amikor a cím olyat akar sugallni, ami a képen nem látszik. Amikor nem erősíti, hanem gyengíti a látványt; rosszabb esetben hazudik a címmel...

 
Válasz erre
2017-01-19 08:57:21 - Josa

Elérkeztünk a néző befolyásolása témához.
Szerintem itt két iskola létezik, de mindkettőnek megvan a jogosultsága, mégha híveik nem is így gondolják. Örök igazság nincs!
*
1. A képnek önmagát kell eladnia című elmélet.
Ekkor az alkotó kiengedi a madarat a kalitkából > hadd repüljön! Járja a maga útját! Nem befolyásolja a nézőt gondolatai szabad áramlásában, elég ha a kép tartalmilag orientál. Így aztán a néző gondol, amit gondol. Még így is élvezheti (v. nem élvezi) a kép színeit, alakjait, szerkezetét stb.
Ide tartoznak azok a képek is, amelyeknek az alkotó szándékosan nem kíván elkötelezett tartalmat adni. Mindenki keresse meg magánnak azt, ami számára mond valamit.

2. Az alkotó címadással orientál. Sokféle életút létezik. Nem egyszer tartalmaz a kép olyan mondanivalót, amelyet a nézők egy része nem élt át. Ilyenkor a kép felfedezése után a befogadó elkezdi értelmezni a látottakat, de semmi biztosíték nincs rá, hogy arra a végeredményre jut, amelyet az alkotó kifejezni akart. Ilyenkor a kép tartalmilag, érzelmileg gyakran félresiklik. A cím közvetlenül is adhat fogódzót, vihet melegséget, meghittséget a szemlélőbe v. éppen kelthet ellenszenvet stb.
Egy jó cím már önmagában is lehet értékteremtő plusz, ami a képet és a nézőt egyaránt gazdagítja.

 

A fotósok önarcképei többnyire a rejtőzködés különböző, ötletes variációi, ilyen értelemben mindegyik tekinthető provokációnak is. A külvilág ugyanis csak azt akarja tudni, hogy öregek vagyunk-e vagy fiatalok, és pisze-e az orrunk vagy hegyes, de a fotóművész fityiszt mutat ennek a tolakodó és felületes kíváncsiságnak. A rejtőzködés iránti vágy érthető is: egyrészt ki ismerné jobban a fényképezőgép korlátoltságát, mint ő, ezért nem fog odaállni meztelen arccal a kíméletlenül ostoba objektív elé. Másfelől tudja, hogy a portré nem igazolványkép, nem a fizimiskáját kell megmutatnia, hanem az egyéniségét, ami – lévén szó önmagáról – örök és kibogozhatatlan rejtély. Vagy legalábbis rendkívül talányos valami (és ettől olyan érdekes), ezért valami blikkfangnak kell a dologban lennie, az nyilvánvaló. Aki pedig a titkot, aki vagyunk, pusztán a kép alapján mégis meg akarná fejteni, az otrombán elrontja a bújócska örömét.

 
Előzmény Válasz erre
2017-01-17 23:16:05 - Josa

Alkotó és befogadó?
Az impresszionisták csak csinálták a magukét. Műveiket meg bagóért vették meg, ha megvették. Csupa negatív kritikát kaptak. Bartók is az új hangzásért állt szemben a kor kritikusaival meg a hallgatókkal - de csinálták.

 
Válasz erre
2017-01-17 19:23:29 - sisi

Más egyéb, vagy kezdjünk új témát? :) :) :)

 

Annyiban ellentmondanék FotoMüllernek, hogy a szerzőtől nem lehet elvitatni a jogot, hogy a műve értelmezésében részt vegyen, azt kommentálja, és a nézőt ezzel is aktívan befolyásolja. Az alkotó értelemszerűen sok mindent tudhat a művéről, annak keletkezéséről, amit a befogadó nem. Ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül az ő értelmezése az igazi és az egyetlen, csak azt, hogy az értékes adalék a mű megértéséhez, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. A képértelmezés nem egyszerű rejtvényfejtés, ahol a legjobb és leggyorsabb versenyző jutalmat nyer.

Végül pedig igenis kell egy kép kapcsán elméleteket alkotni (és ezzel FotoMüllerrel és sisivel is vitatkozm), akár hasraütésszerűen is, mert ha másra nem is, vitát provokálni esetleg jó lesz.

 

Szép dolog az elméleti vita, ameddig intelligens módon tudjuk csinálni!
Ebben a témában eljutottunk egy olyan pontra, ami már egy másik sikátorba vezet, melynek több elágazása is van!
Sisi, (Sándor) szerint nem kell a kép kapcsán elméleteket alkotni. Egyúttal eljutottunk oda, hogy a kép tulajdonképpen provokáció és nem volt szándék semmiféle tudatos mondanivalóra! Akkor megkérdeném, hogy a provokáció micsoda? És amennyiben ez provokáció (jó hitemben), akkor mi a célja? Nem az lenne a cél, hogy esetleges vitákat indítson el? Vitákat csak akkor lehet elindítani ha a nézőre a kép valamilyen hatással van!
Vajon ki határozhatja meg azt, hogy a nézőkre milyen hatással legyen a kép? A szerző semmiképpen nem teheti és nem befolyásolhatja a nézőt, ez esztétikailag sem helyes! Egy képet nézegetve mindenkinek joga van eldönteni, hogy milyen hatással van rá és milyen gondolatokat ébreszthet!

 

A provokáció akkor járható út, ha van, aki képes megbotránkozni. Az értelmiségi attól az, hogy gyorsan tanul, ezért felismeri a provokátort, imádni kezdi, ezáltal hatástalanítja. Emiatt a provokátor nem ülhet ölbe tett kézzel a babérjain. Létezik azonban szerencsére bumfordisági szenvelgő áhítat is, ez ellen egy ideig még a lejárt szavatosságú provokáció is hatásosan bevethető. Ezt az áhítatot (legyen az akár értelmiségi, akár bumfordisági) a magas művészet iránti mohó, de reménytelen vágyakozás élteti, vagyis egy jó provokátor szerencsére soha nem marad munka nélkül.

 
Válasz erre
2017-01-16 21:23:40 - sisi

Alex, Müller János és judicium 56 vették a fáradságot, és önarcképem alát írtak értelmezést. ezek közül alexmedé áll hozzám a legközelebb, és miveé itt már amúgyis elméleti vita bontakozott ki, hadd írjam ide is válaszom, mert a saját ízlésem fogalmazódik meg benne.

LINK

Alexmed, nálad a pont! Általában nem szeretem, ha egy kép szól valamiről. A provokáció talán még ma is járható út, ha nem szemlélődést, meditációt kívánunk befogadásként elérni. (Nem szeretem ezt a szenvelgő értelmiségi áhítatot, sőt leszarom.) Az én fotóim jelentős része magával a fotográfiával vitatkozik, és irtózik attól, hogy a dolgok leképezésének tekintsük. Igazság szerint a kommersz fotó a kép és valóság különvalóságát próbálja elsikkasztani, és közben korrumpálja a fotográfiát, azzal, hogy az illúzót a valóság és a valóság értlemzése fölé helyezi.

 
Válasz erre
2017-01-16 21:14:27 - sisi

ok, alex... :)

 

...á, összeweßés nem szokásom... :)

 

Sz.v.sz. minden mozgalom univerzál, arra jó, hogy tömegeket egy akolba terelje!
Politikailag a népbutítás a célja egy izmus céljainak megfelelően!
Az igazi szubjektum kimarad belőle, és megy a maga (v. kialakult világnézete) útján...

Örülök, hogy végre van vita egy fontos kérdésben, az amatőr fotózás megítélése körül!

Kérem Sándort (sisit), és Mihályt (Xabolcsot), hogy őrizzék meg nyugalmukat, mindkettőjüket "szeretem", mindkettőjüket nagyon jó fotósnak, és követésre méltó "jó" embernek, igazi barátomnak tekintek!

Semmi nem rosszabb annál, mint hogy két ilyen értékes ember itt összevesszen!!!

 
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...


A Fotóvilág működése

Alapszabályzat


Mai albumajánlat

Dr. Varga Terézia
Jégvirágok tánca

Tegnapi albumajánlat

Kácsor Károly
Afrika

Videóajánlat
Lépcsőszimfónia
kompozíciós esettanulmány

Tapétázás kisvakuval
video
Szarka Klára: A hírkép és a riport
tárgyfotó
Profi tárgyfotó egyszerű eszközökkel
számláló