fotovilag.hu
Fotóvilág fórum
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...
Általános / Gondolatok...

Történet hangszerelve: :)
LINK

 
 
 

Ferikém, kiváló dramaturg veszett el benned, vagy tán titokban az is vagy!?
Köszi a hozzászólásodat - jól esik - de én már nem akarom tovább ragozni a témát, a tej felforrt, sőt ki is futott!...
Majd ha egyszer valaki megírja a FV. történetét egy jó fejezet lehet az elmúlt egy-két hét története, sok tanulsággal, frusztrációval, és kitűnő korrajzzal...
Vonjuk le a tanulságokat - ki-ki vérmérséklete, és esetleges sértettsége okán - és lépjünk tovább!
Hallelujah....

 

"Köszönjük" szépen Judicium56/Dr. Németh Ferenc.

Így most már a saját magunk epizódszerepén túl, látjuk a teljes színdarabot :-D egészében.

Z.

 

Én az alábbiakban látom a „felbőszülés” okát.

Az egyik, amiről Sándor (alexmed) maga is részletesen írt az oldalon. A történet a városában népszerű orvosról szól, aki a nyugdíjazás után pácienseivel együtt elveszítette művészbarátainak nagyobb részét. (A művész szó után képzeljünk felkiáltójelet, a barát szó köré idézőjelet.)

A másik frusztráció itt játszódott le az orrunk előtt a Fórumban: alexmed goromba, de emberileg talán érthető felszólamlása amiatt, hogy itt az oldalon nem hívták meg a régi fotóvilágos barátai közé Dunaföldvárra, ahogy pedig éveken át mindig. És ezután az erre érkező hasonlóan indignálódott válaszok, amelyek közül az egyiket (történetesen a tothzsuét) akár így is lehetett érteni, bár az illető nem ezt írta: Ha nem hívnak meg, ne siránkozz, hanem szervezz bulit magadnak, vén fasz! (A „vén faszt” mint stilisztikai fordulatot én költöttem, az eredeti szövegben semmi ilyesmi nem volt!)

Közbevetőleg jegyzem meg, nem alexmed volt az egyetlen a Fotóvilág nagy öregjei közül, akit kínosan érintett a dolgok ilyetén alakulása. Josa azonban a maga egészen más, szelíd stílusában borongott afölött, hogy milyen érzés lassanként - vagy hirtelen - nagy öregből kisöreggé válni.

És a harmadik ok, amit én a legfontosabbnak tartok, bár a legkevesebb szó talán éppen erről esett, az örök amatőr, vagyis a „vasárnapi fotós” elfojtott, de majdnem minden „vasárnapi fotósban” lappangó féltékenysége a mindenkori „művész” iránt. Bőven adagoltam az idézőjeleket, mert itt és most nem a konkrét szereplők tehetségét és teljesítményét akarom összevetni, amikor azt állítom, hogy az a betegség, amelynek itt a kirobbanását láttuk, az orvostudományban a Mozart-Salieri szindróma nevet viseli.

Hogy alexmed dühszelepe miért pont tothzsu épére/személyére/szövegére nyílott ki, annak szerinte „történeti” okai vannak. Ezek az okok szerintem esetlegesek, és nem is tartoznak ránk.

Ami viszont ránk tartozik, az az alábbi tanulság:

Lear király szerepében az elmúlt napokban dr. L. S. lépett föl, a szangvinikus pszichiáter, aki melankolikusnak nevezi magát. A műkedvelő produkciót ezúttal nem néma és riadt csend fogadta, ahogy azt mások hasonló alakítása után megszoktuk, hanem fölállt valaki a nézőtéren (név szerint apaCmeN/ Toldi Zorán) és a főszereplőre paradicsomtüzet zúdított. Ezt az érintett – és ez a becsületére legyen mondva – elegáns meghajlással fogadta, és az öltözőjébe invitálta a kritikust, további „művészbaráti” eszmecserére.

Változnak az idők, változnak a szokások. Nemzedékváltásnak vagyunk tanúi a Fotóvilágon.

 

Sándor.

Nem értem a felbőszülés okát.
Tothzsu ugyanis tényleg így fotóz - Párszor láttam.
Tehát számomra semmi meglepő nem volt abban amit leírt, és teljesen természetesnek vettem, reálisnak.

Ahogy írtam kb az látszik mind két képen amit írtatok róla.
Ezt csak ismétlem, mert számomra ez lezárt lett ezzel - ahogy egy korábbi írásban is említettem.



Z.

 

Köszönöm!
A nagy számok törvénye érvényesül! :)

(Ferinek: Természetesen Keleti Évát akartam írni!..)

 

Kedves Sándor!

Egyébként semmi okod panaszra, két kategóriában is magasan vezetsz, 81 prémium kategóriás képpel és 995 összpontszámmal ebben az évben.

 

Legföljebb néhányan kicsit megsértődnek. Nem mindenki, csak a 95%-uk.

 

Jobban kedvellek (párodat is), minthogy megsértődjek!...
A többi mellékes! :)
(Tk. az bőszített fel, ahogy T.Zs. előadta, hogyan készült fel a képére! Mintha Kelet Évát hallanám, ő beszélt hasonlókat egy TV interjúban! Ha kettőjük tudását hasonlítanám össze akkor ég és föld!...)
(Viszont a hajóágyú lehet, hogy elszabadult! Javaslatodra "értékelek"!)

 

Sándor, úgy tűnik nekem, hogy zokon vetted, amit írtam, de nem értem, miért. Mi sértő van abban, kérdem én, hogy amatőrnek neveznek, ha egyszer az vagy!? (Még akkor is, ha a szót nem abban az értelemben használtam, hogy az illető nem a fotózásból él, hanem a módszereit tekintve amatőr.) Hiszen ugyanilyen értelemben tartom amatőrnek magamat is. Így pl. szinte soha nem fotózok raw-ban, minimális utómunkát végzek, rengeteget exponálok feleslegesen, mert jobban bízom az ösztöneimben és a szerencsében, mint az előkészületben és műgondban stb. stb. Történetesen még abban is hasonlítunk mi ketten, hogy öncélú, betegesen kütyümániások vagyunk (bár te sokkal súlyosabban), ami szintén jellegzetes amatőr ismérv. Abban ugyan különbözünk, hogy én kevesebbet publikálok, de ez a kérdés lényege szempontjából másodlagos.

Nem gondolom ezenkívül azt sem, hogy amatőrnek (vagyis amatőr módszereket alkalmazó fotósnak) lenni jó, es azt se, hogy rossz. Ez egyfajta hozzáállás valamihez, aminek van előnye és hátránya, és a választásban valószínűleg nagyobb szerepet játszik a vérmérséklet, mint az elhatározás. Azzal sem értek egyet, hogy vasárnapi fotósnak nevezed magad. Ez a jelző az én megítélésem szerint olyan emberre vonatkozik, aki kedvtelésből, puszta időtöltésből fotózgat, de egy igényes amatőr szenvedélyből fotózik. Rólad és magamról is azt gondolom, hogy a hobbinknak elkötelezett fotósok vagyunk. Miért zárná ki a mély és őszinte szenvedélyt az, ha valaki nem profi vagy nem professzionális módszereket alkalmaz?

De ha nem emiatt sértődtél meg, hanem azért, mert azt írtam, hogy a tothzsu képe jobb, mint a tied, akkor a dolog természetesen rendben van.

Ha pedig az derülne ki, hogy félreértettelek, és egyáltalán nem sértődtél meg, annak még jobban örülnék.

Utóirat: Lajos hozzászólását elolvasva, a sárban kuszásról jutott eszembe, hogy ez az egész amatőr-duma természetesen nem vonatkozik a természetfotós énedre. Ebben lehet, hogy félreérthető voltam, és akkor elnézést kérek. Ugyanis te, velem ellentétben, sokműfajú fotós vagy.

 

Hát igen. Az embert nem a legjobb vagy legrosszabb fotói, hanem az alapján ítélik meg, amit megmutat. Ennyivel is többek a profik az amatőröknél, hogy csak a legeslegjobb képeiket teszik közszemlére, pedig addig, míg egy ilyent elkészítenek, száz használhatatlant is alkotnak. Akár egy témáról is. Mi viszont egy témáról készítünk egy-két felvételt, ebből kell válogatnunk, így nincs mit csodálkozni azon, ha az ő képeiket jobbnak látjuk. Azért az egy képért viszont valóban sokat kell dolgozni. Kunkovács László Pásztoremberek című, nem túl vaskos albumához például évekig gyűjtötte az anyagot, gyakran köztük, az ő életüket élve. Aki így cselekszik megérdemli az extra elismerést, mint ahogy az is, aki sárban vízben, szúnyogok között, vagy fagyban hóban hasalva vagy egy műteremben aprólékosan kidolgozva szerez meg egy fotótrófeát.

 

De jó, hogy amatőr fotós vagyok!!!...

Ahogy a "Bemutatkozás"-omban leírtam anno kb.14 éve:
"Igazi amatőr fotós vagyok, nem több és nem is akarok többnek látszani! Horváth Péter szavaival: "vasárnapi fotós"! A magam örömére fényképezgetek, de azért meg is mutatom őket, hogy legyen mit dicsérni és kritizálni másoknak. És tartozni valahová, egy baráti közösségbe....."

Na sziasztok!

Aki érti, vagy érteni akarja miről beszéltem (talán feleslegesen locsogtam - mi a fenének fárasztom magam - jobb dolgom is lehetne!), azt "csókolom" (by Nagy László), aki meg nem, azokkal soha nem fogok szót érteni!!!...

Uff

 

Viszonylag egyszerűen lehet válaszolni arra a kérdésre, hogy miért kapott x ponttal többet tothzsu Gyuri bácsija, mint alexmed Durcija. Mert ennyivel jobb. A Fotóvilágon egy kép jóságának a mértékegysége a pont, ahogy a fizikában a tömeg mértékegysége a kilogramm. Azzal a fontos különbséggel , hogy ez utóbbi egzakt összehasonlítást tesz lehetővé, míg a pontszám a Fotóvilág univerzumában is csak erős megszorítással érvényes. (Ezt a statisztikai összefüggést a Lázár–Németh-féle 75%–25%-os képlet leírja.)

Mindkét fotós ismertette a kép születésének körülményeit, amiből kiderült az, amit eddig is tudtunk, de legalábbis sejthettük, hogy egyikük a profi alaposságával és körültekintésével készíti el a képeit, míg a másik metódusa jellegzetesen amatőr. (Tothzsu előzetesen kiválasztotta a megfelő modellt, az ideális helyszínt, az alkalmas eszközt, azután gondos utómunkát végzett, míg alexmed lényegében azt használta, amit talált.)

Azt jelenti-e mindez, hogy egy amatőr soha nem múlhatja felül azt a fotóst, aki professzionista módszereket alkalmaz? Egyáltalán nem, csupán azt jelenti, hogy az esetek 95%-ában nem fogja. (Ezt a törvényszerűséget fejezi ki az esztétikában a Nádor-féle együttható.)

 

Olvasom itt lejjebb, a tényleg érdekes és mindenképpen kultúrált (ami igazán dícséretes) diskurzust.

Sőt még a felvetett kérdésre is kikristályosodott előttem a válasz.
A kép képpel kacsolatban ( " --- a 418743 sz, kép miért 10 "nagyon tetszik" ponttal több, mint a 418734 .. ?" )
Úgy vélem maguk a szerzők válaszolták meg. Mindketten leírva kb mit gondolnak a képről. Minden valószínűség szerint ugyanazt, mint a tagság azon tagjai, akik pontoztak egyik illetve másik kép esetében. Aztán ez köszönt vissza a képek alatt pontszámban.

Tehát a felvetett kérdés le is van zárva.

(és megúsztam véleményezés nélkül).
Pál -K30user - véleménye egyébként elég részletes volt, szakmai is.

Abban mindenképpen nagy igazság van, amit Josa írt, hogy érdemes meggondolni mit mutatunk meg másoknak, és mi magunk legyünk az első, és legkritikusabb kritikusai magunknak.

 

Gézám!

Nagyon megköszönöm, hogy megszólaltál, igazi empátiáról tettél bizonyságot irányomban! És nagyon is jól látod a 'dolgokat'!!!

Amiről most írni fogok, az lehet szigorúan magánügy, de annyira tanulságos, hogy lehet, hogy más is okul belőle!?
Tavaly májusban mentem el végleg nyugdíjba és ami azóta történt velem és körülöttem az regénybe való!
Apropó!
Már rég elhatároztam, hogy megírom életem történetét (a címe is megvan:"Zárójelentés"), de jó, hogy még nem kezdtem hozzá, mert ez a másfél év jelentősen moderálni fogja a mondandóm lényegét!
Kezdem azzal - ami szakmailag várható volt, mert elég általános orvosi tapasztalat - hogy mindenféle betegség tört rám, fizikai és lelki értelemben is. Lassan - úgy érzem - túl leszek rajtuk!...
Hanem ami ennél érdekesebb és tanulságosabb és mások számára figyelmeztető lehet:
Szentendrén nagyon sok művész ember, festők, szobrászok, írók, színészek, Tv-s személyiségek, pop-sztárok (stb.) élnek és ezek közül sokan voltak a "betegeim".
Sokukkal kerültem baráti kapcsolatba, napi-heti szinten összejárva velük. Ez életem egyik nagy élménye, mert ezek nagy része igen csak nehéz ember (ezt tudjuk), nagyon sokat tanultam emberismeretből és a művészek mentalitásából, celebségük megéléséből stb...
Sajnos - úgy látszik - nem volt elég az évtizedes tanulás belőlük, mert most 85%-uk eltűnt az életemből, de akik maradtak (3 Kossuth dijas képzőművész, ill építész, két-két festő és színész, három jó nevű pop-zenész, és a TV nagyon foglalkoztatott műsorvezetője!)

Velük viszont elmélyült a kapcsolatom, ami nagyban segített lelkileg rendbe jönnöm, hogy nem csak azért "szerettek" mert az orvosuk voltam (minden titkuk ismerője)!
A többiek pedig jó példája az érdekeken alapuló kapcsolatoknak. De ennek most és így kellett kiderülnie - így álljon az ember hozzá bármilyen kapcsolathoz az életében!!!

Egy szó, mint száz én Szentendrén egy nagyon is elkényeztetett, mindenki által ismert, híres emberek által ajnározott valaki voltam!
Viccelődtem is a napokban a TV-s barátommal, hogy én mennyivel szerencsésebb vagyok nála, mert nekem Szentendrén kívül nem kell elbújnom adott esetben az emberek elől, de neki országosan nagyon nehéz megőrizni inkognitóját!

Mindezt tanulság képen írom és azért, mert Gézám, Te ezt pontosan kiérzed az utóbbi időben a FV. szereplésemen!

Igen, én itt egy egyszerű, középszintű fotós vagyok, mindenféle előjog nélkül, és naponta meg kell küzdenem az elismerésért!...
És abban is igazad van, hogy mi a fenének teszek fel olyan képeket, amikről magam is tudom, ha nem is rosszak, de nem is jók! Igazad van! A Te példádat kell követni!... Megpróbálom, Te csak igazi profi képeidet teszed fel, amibe csak rosszakarattal lehetne belekötni!

Befejezem; ha nem megyek Londonba, akkor lemegyek Dunaföldvárra (Kawa nagyon kapacitál) és akkor jól elbeszélgetünk - ez már legalább egy éve aktuális - ahogy megegyeztünk anno!

Baráti öleléssel:
Sanyi

 

Értékes jó gondolatok. Érdemes lenne haladó fotó tanfolyamon komplett blokként felolvasni, átbeszélni, megvitatni
A fotográfia napján (Aug29) miért nincsenek szabad témájú előadások, pedig az is kiváló helyszín lehetne e témában is

 
Válasz erre
2018-08-15 10:38:28 - Josa

alexmed:
Kedves Sanyi!
Látva a kialakult helyzetet, aggódva olvasom ezt a beszélgetést is, de sajnos igazi megoldást én sem tudok ajánlani, viszont szeretnék egy-két dologra rámutatni.
Két ellentétes hozzáállás, gondolati kör viaskodásáról van szó;
1. Az egyik; sikeres orvosi pályafutásod megerősítette az önbizalmadat. Nevet szereztél magadnak. Méltán lehetsz erre büszke, hiszen sok emberen tudtál segíteni. A munkád jellemzően olyan volt, hogy az emberek fordultak hozzád segítségért. Nem így a másik témakörben, a.....
2. ..... hobbiként űzött fotózásban, ahol is Te fordulsz az emberekhez a fotóiddal, várva a reakciókat. Alapvető különbség! Sajnos a szakmai elismertség általában nem importálható más területekre, így ezekben a tevékenységekben újra nulláról kell kiindulnunk, és (esetleg) sikereket elérni. A személyes találkozások helyébe a képek lépnek be, mint információ hordozók, és ez alapvetően más emberi (személytelenebb) felállás.
-
A fentieket alaphelyzetként gondolom igaznak, de ezt több más emberi tulajdonság is motiválja.
Itt van mindjárt egy másik ellentmondásos dolog; a személyes érzékenységed szemben áll azzal az állásponttal, hogy nem tudod miért, de te felteszel olyan képeket is, amelyekről saját magad is tudod, hogy nem a legjobbak, és ezzel kihívod a sorsot magad ellen. De mégis...Miért?!
*
Hát tudod, a fene megette az egészet. Lassan megöregszünk, és a világ nem akar hozzánk igazodni. Általános igazság nincs, mint ahogy azzal is vitázok, amit k30user mond, hogy "Ha valaki 1-2 év alatt nem jön rá a dolog nyitjára, akkor sohasem fog." Ez talán igaz a nagy tehetségekre, de nem a köznépre, már pedig mi műkedvelők vagyunk.
*
Mindezt azért merészkedtem leírni, mert mert az alábbi beszélgetés is elég személyes hangvételűvé vált.
Megértéssel és Barátsággal
Géza
(Josa)

 
Válasz erre
2018-08-15 10:01:57 - BBart

Érdekes dolog ez az értékelés. Én pl. nem igazán értem, hogy külföldi pályázatokon díjat nyert képek miért nem érvényesülnek az FV-n. Nem értem, hogy aranyérmet nyert képeim miért végeznek MAFOSZ viadalon a középmezőnyben.
Nem értem de elfogadom, hogy egy alkotás megítélése az értékelő közeg is befolyásolja.
De mire is jó ez az értékelősdi? Én egy fejlődési fokmérőnek tartom. Ha olyan képet tudok készíteni ami tetszik a befogadó közegnek. nagyon örülök.
A pontozás igen is egy értékelés. Ha jó a kép és elismert a szerző akkor kimagaslóan sok pontot kap. Ha a kettő feltétel nem teljesül egyszerre akkor az FV-n kisebb az esélye.

DE… !!!!!

A kimagasló teljesítmény látszik az FV-n is. Én a „húsz plusz klub”-ban nem látok rossz képeket. Sajnos a sajátomat sem. Ez is egy kritika. Engem arra sarkal, hogy mindig próbálkozzak új és jobb képek alkotásával.

 
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ...
számláló