Regisztráció Elfelejtette jelszavát?


A Fotóvilág működése

Alapszabályzat


Videóajánlat
Lépcsőszimfónia
kompozíciós esettanulmány

Tapétázás kisvakuval
video
Szarka Klára: A hírkép és a riport
tárgyfotó
Profi tárgyfotó egyszerű eszközökkel

Monitorkalibrációs segédábra



Profi monitorkalibráció ábrák:
www.lagom.nl


Mit ne tölts fel a Fotóvilágra?
Cikkek
1 2

A napsütés mint világítás

2009-05-26 23:50:00
Dékán István (szöveg és kép)

Sokan úgy gondolják, hogy a kültéri fényképezéshez legjobb a napfényes idő. Ez a hiedelem abból az időszakból származik, amikor még főként kis érzékenységű (ISO 25-50) filmeket használtak. Ezekkel gyengébb fényben, viszonylag hosszú megvilágítási időt kellett alkalmazni. Ezért kézből, tehát nem állványról dolgozva könnyen bemozdultak a felvételek. Ma már a fényérzékenység alapértéke az ISO 100-400, ami árnyékban, gyengébb fényben is lehetővé teszi a kézből való fényképezést. Tovább javítja a helyzetet az egyre inkább terjedőben lévő optikai képstabilizátorok használata.
A nap egy viszonylag kis felületű, erős fényforrás. Ezért napsütésben meglehetősen kontrasztos a világítás. Vannak motívumok, amelyeknél ez előnyös, de sok esetben inkább gondokat okoz. Tekintsük át, hogy mikor jó és mikor nem a napsütés, illetve, hogy mit tehetünk a gondok csökkentésére.
.
 
 
Tájak, épületek
Ha kerteket, parkokat, épületeket, vagy városi tereket fényképezünk, akkor a napsütés segít, hogy kék égboltot és élénk színeket kapjunk. Mindezt csak akkor, ha a nap mögöttünk van, vagy kissé oldalról, mondjuk 45 fokos szögből világít a témára.
Gyújtótávolság: 18 mm, ISO 100, záridő: 1/500 s, rekesz: f/8, korrekció: -0,67 Fé
.
 
Ha a nap mögöttünk van, alig látjuk az árnyékokat. Ezért a tárgyak formája kevésbé érzékelhető. Az igaz, hogy ilyenkor kapjuk a legsötétebb égboltot. Még sötétebb az égbolt, ha a fő motívum világos színű. Fehér épületeknél, tiszta, páramentes időben például olyan nagy a kontraszt az épület és az égbolt tónusa között, hogy sötétkék eget is kaphatunk.
 
Ha a fehér épület kitölti a képmező nagy részét, akkor expozíciós probléma is jelentkezhet. A gépbe épített fénymérő a közepes világosságnak megfelelően állítja be az expozíciót, ezért a fehér fal a képen sötétebb lesz, mint a valóságban. A technikai értelemben jól exponált kép vizuálisan alulexponálttá válik. A megfelelő képhatás érdekében ilyen esetben plusz expozíció korrekcióval kell a képet világosítani. Mindezt a fényképezőgép hisztogramján lehet ellenőrizni. Fehér színű motívumnál nem az a jó hisztogram, amelyiknél a középtájon van legnagyobb „púp”. Az a jó, ha a hisztogram csúcsa egy kicsit lejjebb van, mint a legvilágosabb részlet. (Lásd a részletekről a "Mit mutat a hisztogram c. cikket).
Első kép: ISO 100, záridő: 1/1250 s, rekesz: f/9, korrekció: 0 Fé
Második kép: ISO 100, záridő: 1/1000 s, rekesz: f/5,6, korrekció: +1,5 Fé
.
 
 
Oldalfény
Plasztikusabbak a formák, ha a fény kissé oldalról érkezik. Így a téma egyik oldala árnyékos, ami kiemeli a térbeliséget.
ISO 100, záridő: 1/500 s, rekesz: f/7,1, korrekció: 0 Fé
.
 
Fénykontraszt
A napfény időnként túl erős világítási kontrasztot hoz létre. Az árnyékos szűk utcák, sikátorok nehezen komponálhatóak egy képre a napsütötte részekkel. Vagy a világos részek lesznek túlexponáltak, vagy az árnyékok válnak túl sötétté. Szerencsés esetben el lehet találni azt az idő-rekesz kombinációt, amelyiknél még nem égnek be a fények és nem lesznek túl sötétek az árnyékok. Célszerű két vagy három különböző expozícióval is elkészíteni a felvételt. Legjobb, ha készítünk egy 1/3 vagy 2/3 fényértékkel sötétebb és egy világosabb képet. Utólag, a számítógéppel megnézve a tónusskála végeit, gondosan kiválaszthatjuk azt, amelynél a legkevesebb részlet veszett el. Kontrasztos témánál jó szolgálatot tesz a RAW formátum. Ha van a fényképezőgépünkön, feltétlenül ilyen formátumot használjunk. Ez biztosítja a legnagyobb tónusátfogást. A RAW fájl konvertálásakor, illetve utána is viszonylag bő lehetőségünk van a sötét és a világos képrészletek korrigálására.
 

Első kép: ISO 200, záridő: 1/600 s, rekesz: f/5,6, korrekció: 0 Fé
Második kép: ISO 200, záridő: 1/600 s, rekesz: f/7,1, korrekció: -0,7 Fé
.
A legnagyobb fénykontraszt akkor jelentkezik, ha árnyékos belső térben fényképezünk, és a képre napsütötte külső is kerül. Ezt a nagy fénykülönbséget a digitális (és legtöbbször a filmes) fényképezőgépek már nem tudják áthidalni. Ezen a gondon a sötét rész derítésével lehet segíteni. Szerencsés esetben spontán derítőfelületek is adódnak.

Ennél a képnél például a turisták kezében lévő könyv olyan erősen visszaverte a rá eső napfényt, hogy az teljesen kivilágosította az arcokat. A többi árnyékos rész teljesen sötét.
Gyújtótávolság: 28 mm, ISO 400, záridő: 1/250 s, rekesz: f/8, korrekció: 0 Fé
.
A spontán derítőfelületek a szabadban is szerepet kapnak. A hó, a vízfelület vagy egy világos kövezet meglehetősen sok fényt ver vissza. Ezzel világosabbá válhatnak árnyékban lévő részek. Ennél a képnél például a régi templom homlokzatát jelentősen világosítja az előtte lévő kövezetről visszaverődő fény. Természetesen az égboltról is kap fényt. Így az árnyék ellenére is kiegyenlített a világítás.
Gyújtótávolság: 28 mm, ISO 100, záridő: 1/160 s, rekesz: f/8, korrekció: 0 Fé
.
Vetett árnyékok
Napsütéses időben érdemes figyelni a vetett árnyékokra is. Sokszor ezeket fel lehet használni kompozíciós elemként. Az épületek falából kiálló erkélyek, szobrok, lámpások árnyéka időnként érdekes formákat rajzol a falra.

Gyújtótávolság: 150 mm, ISO 100, záridő: 1/1000 s, rekesz: f/5,6, korrekció: 0 Fé
.
A rácsos tetőn áteső napfény látványos mintázattal láthatja el az egyébként nem túl érdekes motívumot.

Gyújtótávolság: 15 mm, ISO 100, záridő: 1/160 s, rekesz: f/8, korrekció: 0 Fé
1 2
számláló