Cikkek / Képértékelés 10. 15.

Képértékelés 10. 15.

2016-03-28 19:01:43

 Képértékelés 2016. 10. 15. 

Kácsor Károly (Apóca): Kamra
http://www.fotovilag.hu/kep/kereses/384724/384724

UserFiles/Image/07_kepertekeles/_996/384724.jpg

Ezt a képet nehéz műfajilag besorolni. Lehet egy érdekes struktúra tanulmány, de lehet csendélet, zsánerkép, esetleg szociofotó is. Ami először megragadja a tekintetet, az a formák érdekes játéka. Az ablak bal oldali világos felületét kiegyensúlyozza a szőttes jobb oldali foltja. Az erős fénykontraszt miatt minden elem és forma jól hangsúlyozódik. Szinte önálló életet élnek a felületek, nagyon hangsúlyosak a struktúrák. Először az ablak üvegének mintázata tűnik fel. Ez szerencsére technikailag jól megoldott, nincs túlexponálódva. Utána a kőedény tetejének, majd a teknő faragott oldalának mintázata vonja magára a figyelmet. Idővel észrevesszük a fal felületét is. Mindenhol anyagszerű struktúrák vannak. Mindezt a határozott ellenfény éleszti fel. Ez egy nagyon jól meglátott és felhasznált fényhelyzet, világítási szituáció. Talán a kőedény belső oldala lehetne kicsit világosabb, de ez nem lényeges.

 Mondjuk az ablak a németalföldi festők óta klasszikus fényforrásnak tekinthető, de nem mindig sikerül ezt ilyen érzékletesen kihasználni. Ha már szóba került a festészet ejtsünk szót a színekről is. Szerencsére ezekből nem sok van, majdnem monokróm a kép. Sötét és mély színeket látunk, ami erősíti a nosztalgikus hangulatot.
Visszatérve a műfaj témájára. Maga a kép, vagy a címe nem ad eligazítást ebben. Ez pedig azt jelenti, hogy az alkotó a nézőre bízza a választ. Ha csak hangulatos látványnak tekintjük, akkor csendélet, ha egy élethelyzet szimbólumának, akkor zsánerkép. Talányos.
Ahhoz képest, hogy milyen egyszerű, sokat lehet rajta gondolkozni. Ebből is látszik, hogy a kevesebb, néha több.
Dékán István.


 

Dr. Németh Ferenc: Három fotográfus

UserFiles/Image/07_kepertekeles/_996/Judicium56.jpg


Szóval a képen három fotográfus van. Én látok vagy tízet, feltételezve, hogy ma mindenki fotográfus. Már aki nem természetgyógyász vagy ufonauta. Mert, hogy azok is sokan vannak. Érdekes, hogy a cím egy olyan elemet emel ki, ami nem lényeges része a képnek. Igaz, hogy az előtérben vannak, de mégiscsak díszítőelemnek érzem őket.

Ez olyan, mintha a szerző szerénykedne. Azt mondja, hogy igaz, hogy itt van egy érdekes kép, egy hangulatos helyszín, egy szokatlan látószög, egy különös perspektíva, de én mindezt nem tartom sokra. Úgy veszem, hogy mindez csak mellékesen, mintegy akaratomtól függetlenül került a képre, hiszen én csak visszafogottan és szemlesütve a három arra tévedő fotográfust kaptam le. Ja, hogy rákerült egy épületkomplexum is, én kérek elnézést. Majd legközelebb jobban vigyázok.
Lám-lám, milyen sokat elmond egy cím, ha szakértő kezébe kerül.   

Komolyabbra fordítva. A kép szokatlan és érdekes. Először úgy tűnt, hogy ez egy montázs. Aztán jobban megnézve és átgondolva, el kellett ismernem, hogy minden a valós helyén van. Más kérdés, hogy még sohase láttam a bazárt és a várfalat így egymás felett, bár sokat járkálok ezen a környéken. Ehhez ezt nagyon messziről, hosszú gyújtótávolsággal kell fényképezni. Az első pozitívum, amiért dicséret illeti a szerzőt az a nézőpont megtalálása. Aztán a megfelelő gyújtótávolság megválasztása. Ez után következik a kompozíció. Mi kerüljön a képre, és hogyan. Úgy tűnik, hogy az álló képformátum szerencsés. Igen, tessék elfelejteni, hogy a szabadban, a tájkép jellegű felvételeket mindig fekvő tájolással kell készíteni. Attól, hogy a helyszín vízszintesen terpeszkedik, még ki lehet emelni belőle egy függőleges szeletet. Mindjárt sokkal érdekesebb lesz. A képhatárok elhelyezése nagy gondosságról árulkodik. Fent még bekerült az épület csúcsa, lent pedig a járda sötét kövezete. A kollégák cipője sincs levágva. Merem remélni, hogy a nagy kompozíciós fegyelemre a Fotóvilágon szokásos kritikus hangnem is hatással volt.

A felvétel a déli órákban, közepes napsütésben, enyhén párás időben készült. Ez ideális a városi és épületfotókhoz. Van kontraszt, de azért nem sötétek az árnyékok se. Szép a kép tónusrendje. (Micsoda kifejezés, olyan mind az ülésrend vagy a táncrend. Rend a lelke mindennek.) A háttér finomszürke, mint egy ceruzarajz. Világos, derűs, de még éppen nem fakó. Mindez a gondos utómunkának is köszönhető. Ha legközelebb hasonló időpontban és fényviszonyoknál a három kolléga helyett sikerül ugyanerre a helyszínre egy dekoratív hajót komponálni, kész egy mutatós poszterfotó a falra. De az már egy másik történet.

Az eredeti: www.fotovilag.hu/kep/premium/399855/Harom_fotografus

Dékán István  


 

Nagy János (Handbalist):  A nagy mókamester

UserFiles/Image/07_kepertekeles/_996/399463.jpg

 Hát igen, kérem. A portré az portré. És egy kép nem attól portré, hogy arc van rajta, hogy látjuk az illetőt kívülről. A kép attól portré, hogy bemutatja az embert belülről. Úgy mint hangulatot, gondolatot, személyiséget. A maga állandó és pillanatnyi tulajdonságaival. Ez a bemutatás pedig nem könnyű mesterség. Merthogy az ember nem könnyen engedi magát megmutatni. Mármint a valóját, és nem az álarcát. Ha valaki mellé leülünk a fotelbe, hogy fotót készítsünk, legtöbbször valamilyen álarc kerül elő. Ezen az látszik, hogy milyennek szeretné láttatni magát az illető. Főként, ha színész a mestersége. Ezért színjátszóról csak látszólag könnyű portrét készíteni, valahogy el kell érni, hogy letegye az álarcát. 

Nos itt úgy tűnik, hogy sikerült elérni. És itt jön a lényeg. Merthogy a portréképnél nem az a lényeg, hogy miként komponálunk, világítunk, vagy technikázunk. A lényeg az, hogy milyen kapcsolatot alakítottunk ki a modellel. A képen ez látszik. Ha jó a kapcsolat, ha megvan az alany bizalma, akkor jó lesz a kép. Itt ez láthatóan sikeres volt.
Nincs gond a kép egyéb vonatkozásaival sem. Zárt, korrekt a kompozíció, ideálisak a fények. A hátteret sikerült kellően életlenre és dekoratívra hangolni. És persze jó az arckifejezés, a mozdulat, más szóval a pillanat is. Hosszú távon érvényes, őszinte portré. Még az sem baj, hogy ismert ember van rajta.

Dékán István    

Az eredeti:  http://www.fotovilag.hu/kep/premium/399463/A_nagy_mokamester



Birkás Sándor: Nyugdíjas Meló

UserFiles/Image/07_kepertekeles/_996/399034_api.jpg


Ezen a felvételen sikerült több látványos és hangulatos képelemet összehozni. Kétségtelenül a legfeltűnőbb komponens a füst, amit feléleszt és kiemel az ellenfény. Ez mindjárt meg is teremti az atmoszférát. Szerencsére ez nem fedi el az előtérben gereblyéző férfit. A férfi mozdulata jellegzetes, nagyon jól kifejezi a szituációt. Itt is sokat emel a hatáson az ellenfény, ami körülrajzolja a figurát. Még a szakállára is jutott belőle. Ugyancsak az ellenfénynek köszönhető az útfelület "ragyogása".
A hátteret alkotó falak és kerítések jótékonyan, szerényen visszahúzódva figyelik a jelenetet. Az árnyalatok optimális kezelésének köszönhetően az árnyékos részek a nagy fénykontraszt ellenére sem lettek túl sötétek. Minden tónus a helyén van. A kompozíció ideális, annyi van a környezetből, amennyi szükséges a helyszín bemutatásához. A két fő képelem a fa és az ember. Ezek szépen, harmonikusan el lettek helyezve a térben. Hibát, javítani vagy korrigálni valót nem tudok megjelölni a felvételen. Gratulálok!
Az eredeti:  http://www.fotovilag.hu/kep/premium/399034/Nyugdijas_melo_

(Jelzem, hogy a képet már akkor kiválasztottam értékelésre, amikor még nemlehetett tudni, hogy a Hét képe lesz.)

 (Dékán István)



számláló