Cikkek / DSLR videózás - Kamerakezelés 2.

DSLR videózás - Kamerakezelés 2.

2013-10-29 18:57:37

Dékán István

Panorámázás (Schwenk)

Talán a legegyszerűbb kameramozgás az, amikor a kamerát vízszintesen elforgatjuk, „panorámázunk” vele. A panorámázásnál, akárcsak a többi kameramozgásnál figyeljünk arra, hogy a kép rezgésmentes, imbolygásmentes legyen. Ezért ezt is csak nagy gyakorlattal lehet kézből hibátlanul megoldani. Az alapszabály ennél is hasonló, mint a zoomolásnál. Az ideális panorámázásnál lassú az indítás, közben állandó a sebesség, és lassú fékezéssel ér véget. Természetesen a megfelelő képkivágásban. A lassú fékezés azért is fontos, hogy be tudjuk igazítani a végső képkivágást. Ez egyáltalán nem könnyű. Itt is segít a kameramozgás előzetes lepróbálása.
  
Azt mindenképpen kerüljük, hogy a panorámázás végén túlszaladunk a megfelelő képkivágáson, és ezért gyorsan visszaigazítjuk. Ezt a hibát „kaszálásnak” hívja a filmes zsargon. Ez azért is zavaró, mert felhívja a néző figyelmét, hogy túlszaladtunk. Van egy kíméletes megoldás is erre. Ha túlszaladtunk a megfelelő képkivágáson, akkor szépen, szabályosan álljunk le. Néhány másodpercig ne változtassunk, mintha ezt a kivágást szerettük volna. Utána nagyon lassan igazítsuk vissza a kamerát az ideális helyzetbe. Így nem fog feltűnni az elkövetett hiba. De azért mégis az a legjobb, ha a panorámázás finom lassulással a megfelelő képkivágásba érkezik.   


Panorámázás (1 perc)


Kocsizás (Fahrt)

A kocsizásnál a kamera elmozdul az eredeti helyéről, utazik. A művelet klasszikus esete valóban az, amikor egy mozgó kocsira helyezett kamerával dolgoznak. A kocsizás lehet oldalirányú, de a kamera előre vagy hátra utaztatását, mozgatását is kocsizásnak hívjuk.
Az első szabály itt is a folyamatosság és a rezgésmentesség. Lehet kézben tartott kamerával is „kocsizni”, de ez nagyon nagy gyakorlatot kíván. A kamerával ugyanis úgy kell oldalra lépkedni, hogy a felsőtest és a kamera ne vegye fel a lépésből adódó magasságváltozást, az oldalirányú mozgás pedig folyamatos legyen. Ehhez speciális „berogyott” testtartással kell lépni, lassan, a képkivágást figyelve. Szerencsés esetben ezt két ember csinálja. Az egyik lépked, tartja és figyeli a kamerát. A másik mögötte megy, fogja a derekát és irányítja. Mindez nagy koncentrálást igényel, és ritkán lesz hibátlan. 

UserFiles/Image/05_cikkek/9989/Still1029_00000.jpg

Az állvány kiegészítéseként be lehet szerezni görgős szerkezetet, úgynevezett „dollyt”. Ez akkor használható, ha az alap, amin gurul, teljesen sima. Egy stúdióban ez megoldható, de külső helyszíneken nem lehet rá számítani. Ezért a profi stúdiók a helyszínen lefektetett sínen guruló fahtkocsit használnak. Van még néhány egyszerűbb eszköz is a kamera rezgésmentes mozgatására. Ezekkel egy másik alkalommal külön foglalkozok.

UserFiles/Image/05_cikkek/9989/dolly.jpg

Formai szempontból kétféle kocsizásról beszélhetünk. Az egyik az, amikor a kamera úgy megy oldalra, hogy közben ugyanoda néz. Például ha folyamatos elmozdítással, több oldalról szeretnénk valamit megmutatni. Ilyenkor arra kell ügyelni, hogy a fő motívum ne mozduljon el a képmezőn.
A másik alapeset a klasszikus kocsizás. Erről akkor beszélhetünk, ha a kamera végighalad valami mellett, és közben azonos szögbe néz. Például egy kiállításon a fal mellett haladva bemutatjuk a kiállított képeket, vagy egy járművön utazva felvesszük a környezetet. Ez utóbbi szituációnál az az alapszabály, hogy a kamera ne a falra merőlegesen nézzen. A szokásos megoldás, hogy a fal síkjával viszonylag lapos szöget bezárva, előre néz. Így már távolabbról lehet látni kicsiben, hogy mi az, amit meg fogunk közelíteni. Ezzel a motívumok megjelenése a képmezőn nem váratlan. Az is jó, ha hátrafelé néz, de lehetőleg ne merőlegesen.

UserFiles/Image/05_cikkek/9989/Still1029_00002.jpg

A manuális élességállítás előnyei
Átlagos esetben, különösen viszonylag nagy látószög mellett általában megfelel az automatikus élességállítás. Akkor is megfelel, ha az aktív AF mező fő témán tartható. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor ez gondokat okozhat. Az nem jó, ha a felvétel közben láthatóan megváltozik az élesség. Az sem jó, ha a képmezőn megjelenő motívum először életlen, és csak utána válik élessé. Az mindig át kell gondolni, hogy az adott helyzetben nem jobb-e a kikapcsolt autofókusz, azaz a manuális élességállítás. Tipikus ilyen szituáció az, amikor több, közeli motívum között panorámázunk, és közben átsiklunk a háttéren, ami távolabb van. Az autófókusz rááll a háttérre, és ezért a közeli motívum életlenül jön be a képmezőbe. Minthogy nem a háttér a téma, annak nem kell élesnek lennie. Ebben az esetben jobb, ha nincs autofókusz, az élességet pedig fixen beállítottuk a közeli, fontos motívumokra. A panorámázásnál legtöbb AF rendszer egyébként is megzavarodik. Ez abban mutatkozik, hogy a mozgás közben elveszti a motívum kontrasztját, ezért elkezd szabályozni, keresgélni. Így a véghelyzetbe életlenül érkezünk meg, amit csak utána korrigál. Ezért jobb, ha az élesség fixen be van állítva a megfelelő távolságra.   

Akkor most automata, vagy kézi élességállítás? A gyakorlatban legjobban a kettő kombinálása vált be. Ebben az esetben, alaphelyzetben az élességállítás kézi, de egy gomb megnyomásával aktiválható az autofókusz. Ha ez beállította az élességet, akkor elengedjük a gombot, és ezzel az AF kikapcsol. Így csak akkor működik, amikor azt szükségesnek látjuk. Ez a funkció a videokameráknál gyakori, de a DSLR gépeknél még nem terjedt el.  

Milyen a jó állványfej?
A videofelvételnél az állványnak nem csak az a feladata, hogy stabilan tartsa az eszközt. Biztosítani kell a sima, rezgés-, és akadozás nélküli kameramozgatást is. Ez pedig az állványfejtől függ. Ezért a videózáshoz speciális videófej szükséges. A videófejnél a kamera billentése és a panorámázás fékezett. Az egyik cél az, hogy a kéz esetleges remegése, vagy bizonytalansága ne befolyásolja a kameramozgást. A másik, hogy a mozgások indítása és megállítása fékezett, folyamatos, „puha” legyen. Az igényes videófejeknél a fékező erő több fokozatban szabályozható. Az egyszerűbb fejeknél ez fix, vagy csak egy szorítócsavarral oldható meg. A videófejek mechanikus kialakítása meglehetősen összetett és bonyolult. A fékezést hidraulikus vagy pneumatikus rendszer végzi. Nem véletlen, hogy a professzionális fejek meglehetősen drágák. Szerencsére léteznek olcsóbb, de azért jól használható fejek is. A vásárlásnál azt is figyelembe kell venni, hogy milyen súlyú a kameránk. 

Kocsizás (1:30 perc)

Egy állványos trükk
A kamera előre-hátra mozgatását 60-70 cm hosszon az állvánnyal is meg lehet oldani. Nem kell hozzá más segédeszköz, csak egy kis figyelem és némi rutin. A háromlábú állványt úgy állítjuk fel, hogy egy lába hátrafelé álljon, a másik kettő pedig szimmetrikusan két oldalt, előre. Az állványfejen ki kell lazítani a billentést blokkoló rögzítést. A felvétel indítása után az állványt a két első lábra támaszkodva előre lehet billenteni. Közben ügyelni kell rá, hogy a kamera ugyanoda nézzen, ne billenjen előre. Így a kamerát előre tolhatjuk 60-70 cm-t úgy, hogy közben a magassága és a horizontális helyzete rögzített. Egyedül a függőleges „célratartást” kell biztosítanunk manuálisan. Ez némi gyakorlás után nem szokott gondot okozni.

UserFiles/Image/05_cikkek/9989/Still1029_00001.jpg


.


számláló