Regisztráció Elfelejtette jelszavát?


A Fotóvilág működése

Alapszabályzat


Mai albumajánlat

Dr. Varga Terézia
Jégvirágok tánca

Tegnapi albumajánlat

Kácsor Károly
Afrika

Videóajánlat
Lépcsőszimfónia
kompozíciós esettanulmány

Tapétázás kisvakuval
video
Szarka Klára: A hírkép és a riport
tárgyfotó
Profi tárgyfotó egyszerű eszközökkel


Aktuális gyorstippünk:

Ha nincs kioldózsinór



Monitorkalibrációs segédábra



Profi monitorkalibráció ábrák:
www.lagom.nl


Mit ne tölts fel a Fotóvilágra?
Cikkek
1 2

Interjú Szilágyi Lenkével

2007-09-23 22:56:00
Szilágyi Lenke
1959-ben születtem Debrecenben, ott jártam két hosszú nevű iskolába, utána meg Budapesten egy harmadikba. Azt úgy hívták, hogy Képző-és Iparművészeti Szakközépiskola. Ott kezdtem próbálkozni a fotózással. Azóta is ezt teszem, nem csak a magam örömére, hanem filmekben, színházban meg a Beszélőben, és ahová még hívnak.
Csináltam egy pár kiállítást a világban, de az Egyenlítőtől még csak északra, és van két és fél fotóalbumom, próbálok majd továbbiakat is összehozni.

szilagyiLenke-P.jpg
Foto: Soltész Éva

Szöszmötölő Lírai? Fényképmoly
(az „eltűnt idő nyomában” Szilágyi Lenke fotóművész képein)


Soltész Éva: Megfogható-e szavakkal a Single Lens? (magányos lencse), vagyis a „szilágyilenkeség” lényege a fotóidban?

Szilágyi Lenke: Nem vagyok elméleti ember, aki túlzottan előre kitalálja, vagy megmagyarázza a képeket. Manapság van egy olyan trend, hogy kitalálni egy bonyolult projektet ami pontról pontra megvalósul, és a szöveg is? ugyanolyan lényeges mint a kép. Én nem vagyok ilyen magyarázós, nem is szeretem megmondani, hogy mi van a képen. Úgy titokzatosabb a dolog, ha nem feltétlenül derül ki, milyen körülmények között készült. Számomra a kép, mint önálló kompozíció a fontos! Gondoljon valamit a néző magában, akkor interaktív a kép, ha nem látszik minden. A mai fiatalok között sok a tehetséges fotós, akik, sokkal jobb technikával virtuóz, briliáns képeket tudnak csinálni.
Rám ez nem jellemző, én inkább visszafogott vagyok. Statikusak a képeim, a kompozícióban rend van. Inkább a szituációk, arcok furcsasága izgat. Visszafogott, érzelmes, és személyes képek, nem meztelen riportfotók. Álló idő, nem nagyon történik semmi.
az „eltűnt idő nyomában” Szilágyi Lenke fotóművész képein)

S. ?É.: Megfogható-e szavakkal a Single Lens (magányos lencse), vagyis a „szilágyilenkeség” lényege a fotóidban?

Szilágyi Lenke: Nem vagyok elméleti ember, aki túlzottan előre kitalálja, vagy megmagyarázza a képeket. Manapság van egy olyan trend, hogy kitalálni egy bonyolult projektet ami pontról pontra megvalósul, és a szöveg is? ugyanolyan lényeges mint a kép. Én nem vagyok ilyen magyarázós, nem is szeretem megmondani, hogy mi van a képen. Úgy titokzatosabb a dolog, ha nem feltétlenül derül ki, milyen körülmények között készült. Számomra a kép, mint önálló kompozíció a fontos! Gondoljon valamit a néző magában, akkor interaktív a kép, ha nem látszik minden. A mai fiatalok között sok a tehetséges fotós, akik, sokkal jobb technikával virtuóz, briliáns képeket tudnak csinálni.
Rám ez nem jellemző, én inkább visszafogott vagyok. Statikusak a képeim, a kompozícióban rend van. Inkább a szituációk, arcok furcsasága izgat. Visszafogott, érzelmes, és személyes képek, nem meztelen riportfotók. Álló idő, nem nagyon történik semmi.

SZILAGYI-022.jpg
S.É: A nem történés is roppant izgalmas a képeiden, mert többrétegű, és újabb rétegeket sejtet.

SZ.L: Ez érvényes a legfrissebb, színes fotóimra is, melyek bár eseményeken készültek, mégsem riportszerűek.

S.É: Digitális, vagy filmes gép? Csupán technikai kérdés lenne?

SZ.L: Egy lehetőség a választásra! A digitális a munkában ma már kiszorítja a filmes technikát. A? forgatásokon digitálisra fényképezek, de időnként utálom is!

S.É: Miért?
SZ.L: Sok a bajom vele. Régen csak fekete-fehérre fotóztam, a saját örömömre. Ma már kevesebbet dolgozom filmes géppel. A digitális előnye, s egyben hátránya, hogy mindent amit sajnálok filmre felvenni, mert kevés, drága, azt a digitálissal veszem fel. Ha egy tervet csinálok, előre eldöntöm, hogy melyik géppel. Tudok olyan fotósról is, aki még soha nem exponált filmre. Szerintem ismerni kell mind a két technikát, hogy az ember dönteni tudjon. Egyik problémám, hogy a digitális gépem kicsit lassú, nem mindig ott találja el az élességet ahová én szeretném, a kézi beállításhoz viszont nem lehet jól látni. A másik bajom, hogy nincs elég fényerő, színházban, forgatásokon. Lehet, hogy gépet kellene újítani. Mellette két Nikon F3-as? filmes gépem van. Egy forgatáson a filmes gépbe néztem, és majdnem elsírtam magam annyival szebbnek láttam. Jó lenne, ha egy az egyben negatív méretben lenne a CCD.

SZILAGYI-021.jpg
S.É.: Mi a véleményed a mai magyar fotógráfusok helyzetéről? Megbecsültségben szakmailag, és anyagilag?

SZ.L: Tragikus a helyzet! Egyáltalán nincsenek megfizetve. A fotós jogdíj szinte nem létezik. Gyakran kapok leveleket, hogy itt meg ott megjelennének a képeim, de mondjak le a jogdíjról. A digitálisról végképp azt hiszik, hogy azt csak így dobálni lehet! Nincs ára, értéke. Az a szomorú, hogy aki nagyon tehetséges, el kell menekülnie innen! Például Dezső Tamás, Gárdi Balázs, sajtópályázatokat nyertek, sikeresek voltak, mégis elmentek innen. Szinte nem is hallunk róluk. Mi a francnak maradnának? Kint megbecsülik őket anyagilag is!

SZILAGYI-023.jpg
S.É.: Te miért nem mentél el?

SZ.L: Amit én művelek, a fotóművészet, az nem egy pénzkereseti lehetőség, más munkák mellett csinálom. Vagy azt teszi valaki, hogy megpróbál külföldi galériákkal kapcsolatot kialakítani, és talál egy jó galériást, aki foglalkozik vele, vagy kinti pályázatokra küldi a fotóit. Nálunk a galéria se nagyon megy, ugyan van egy-két elszánt figura, akik megpróbálják a fotót is bevonni a forgalomba, csak ehhez persze vásárló réteg is kell.
fEmese8371.2..jpg
S.É: Mi áll közelebb hozzád: a teljesen kötetlen pillanat szülte képi megoldások, vagy a kötöttebb színházi, filmes bevilágított szituáció, ahol persze nem csupán dokumentálsz?

SZ.L: Szeretem mind a kettőt. Néha mikor ott állok egyedül valahol, és meg kell oldani egy feladatot, hiányolom, hogy miért nincs velem a 40 tagú stáb, akik azért ugrálnak, hogy nekem minél jobb legyen a fény. Ez persze nem az én igazi műfajom. A divatfotónál például semmit se utálok jobban! Nem is vágyom arra, hogy műteremben kelljen ügyeskednem. Pont az a lényegi különbség, hogy színházban, filmen az adott fényviszonyok között kell a legjobb nézőpontot, pillanatot megtalálni. A saját dolgaimnál meg? a spontán helyzetben kell, hogy kialakuljon a jó kép.

fEsti_seta2005.jpg
S.É:? A digitálisban rejlő érték, a rengeteg variáció lehetösége nem izgat?

1 2
számláló