Cikkek / A Leica története
1 2

A Leica története

2007-08-15 10:21:00

Nyito.jpg

A 35 mm-es formátum születése

A 35 mm-es filmméretet sokan a Leica nevéhez f? pedig mint oly sok más, ez is Edison találmánya volt. Mozgóképfelvev?ervezett, amihez filmként az 1889-ben bemutatott Kodak Camera 7 cm széles rollfilmjét gondolta – kettévágva, szélein perforációval ellátva – alkalmazni. 1891-ben megbízást adott a Kodaknak, az általa javasolt film el?lítására.
Az 1893-94-ben bemutatott Kinetoskop felvev?ár ezzel a filmmel hozták forgalomba. Megszületett a 35 mm-es ?ozifilm szalag. 1909-ben a film méreteit pontosították, majd 1910-re szabványosították is. A képméret 18x24 mm volt. A kinofilmre azok a korabeli fotográfusok is felfigyeltek, akik keresték a lehet?get nagyméret?eráik méretének csökkentésére. A kinofilmet használó fotómasinára az 1900-as évek els?vtizedeiben jó néhány megoldás született, kett?mlítünk meg közülük. Ezek felépítésükkel az ébred?rizmust célozták meg. Az egyik, az osztrák Tourist Multiple Camera, a másik a Minigraph volt. Ez utóbbit a berlini Levy Roth cég készítette. Akkoriban a kinofilmen lev??pméret egy sor variációjával kísérleteztek; a már említett 18x24 mmes méretek mellett a 19x24, 24x24, 24x32, 24x36, 24x38 mm-esek voltak a leggyakoribbak, s?orgalomba hoztak perforáció nélküli 35 mm-es filmkazettát is. A kinofilmmel való gond – fotók esetén – a kisméret?atív kép nagyításából adódott. Az akkori filmek durva szemcsézete miatt a képek min?ge sok kívánnivalót hagyott maga után. A finomabb szemcsézet?mek fejlesztésére fordított er?zítések azonban nem maradtak eredmény nélkül. A húszas évek elejére már olyan min?g?mm-es filmeket lehetett kapni, amikkel 24x36-os képméret mellett, elfogadható min?g?15 cm-es nagyítások készülhettek. Erre a filmre építve jelent meg 1925-ben az a masina, amely használhatóságával kiemelkedett koránakfejlesztései közül. A gépet a német Oskar Barnack alkotta meg a németországi Leitz cégnél, amelyet a Leitz Camera szavak kezd?? Leicának neveztek el. A Leica legendája e gép gyártásának indulásával kezd?tt el, de addig nagy utat járt be a tervez?s a fejlesztést felkaroló Ernst Leitz wetzlari cége is.
?
Az ?eica

Oskar Barnack Lynowban született 1879-ben. Berlinben és a jenai Zeiss-nél tanult finommechanikai mesterséget. Egy barátja javaslatára 1911-t? mikroszkópokat gyártó Leitz cég alkalmazottja lett.

001.jpg
Oskar Barnack 1933-ban a Leitz laboratóriumában.

Barnack asztmás betegsége miatt sokat kirándult, f?nt az osztrák Alpokban. A kirándulásokat az akkoriban divatossá váló fényképezéssel tette érdekesebbé, mindig magával cipelte lemezes gépét. Szakmaközeli és fotós ismeretei bátorították fel, hogy megpróbáljon egy kisméret??nyelmesen vihet??nyképez?pet építeni. Figyelme a 35 mm-es mozifilm felé fordult. A kor aktuális ismereteit felhasználva készítette el 1914-re azt a modellt, amit ma Ur-Leicának (?eicának) hívnak. Természetesen ekkor még a Leica név nem létezett. Az ?eica több mindenben különbözött a kortárs konstrukcióktól, bár egyes szerkezeti elemeit másutt is megtaláljuk. 002.jpg
Az Ur-Leica 1914-b?E modell továbbfejlesztésével jutott el Barnack (10 év alatt) a sorozatban gyártható modellig.

A fejlesztés során Barnack sok vívódáson ment keresztül: képméret, helyes megvilágítás, ideális gyújtótávolság és ezek összefüggései. Képméretnek végül a kinokocka dupla méretét, a 24x36 mm-t választotta, ami megfelelt a kor által elfogadott, 2:3-hoz oldalaránynak. Emiatt kedvez?? vált a géptest horizontális kialakítása, szemben például a Minigraph vertikális felépítésével. A 2 m hosszú, kazetta nélküli filmet csak sötétben lehetett betölteni a gépbe. A kamerába Barnack vízszintesen futó red?árat épített. Fényzáró vászonból csévélt fel egy szalagot egy hengerre, melyet el?zített egy rugóval. A vásznon a képmérettel megegyez?ílást alakított ki, amely exponáláskor elhaladt a film el? A lefutás kb. 1/40 s zárid? felelt meg. A fény mennyiségét az objektív rekesznyílásával lehetett szabályozni. Miután az exponáló nyílás a zárszerkezet felhúzásakor nyitva maradt, az objektív elé sapkát kellett tenni, a kett?egvilágítás elkerülése érdekében. Ezt a problémát már az els?rozat-modellnél megoldották, egy második záróred?alkalmazásával. A zárat továbbfejlesztve – a red?yílás szélességének változtatásával – a zárid?és?nagyobb tartományban lehetett szabályozni. Barnack használt el??r a film hátulján rugós nyomólemezt, az emulziós réteg képsíkban való tartásához. Els??pén keretes átnéz?res?lkalmazott, melyet kés?a váz tetejére épített távcsöves optikai keres? váltott fel. Sok vita folyt a megfelel?újtótávolságú objektív kiválasztása körül. A 6x9-es rollfilmes gépeknél a 105 mm-es terjedt el, miután ennek látószöge állt legközelebb az emberi szemhez. Ekkora látószöge – 24x36 mm-es képnél – az 50 mm körüli gyújtótávolságú objektíveknek van. Barnack els??pére egy már meglév?2 mm-es Leitz Millarobjektív került, amelyet kés?3,5/50 mm-es fix beépítés?stigmátra cserélt le. Az állítható rekeszértékek 3,5, 4,5, 6,3, 9 és 12 voltak. 1924-re a Leitznél elkészült egy 25 darabos, kézi el?lítású nullszéria. A gépekkel szerzett tapasztalatok alapján Barnacknak sikerült meggy?e Ernst Leitzet, a cég akkori vezet?t a fejlesztés folytatásáról. Az ??mogatása kellett ahhoz, hogy eljussanak a sorozatgyártásba vihet?nstrukcióhoz, a Leica I-hez.
?
Leica Ia és Ib

A Leica Ia-t az 1925-ös lipcsei Német Tavaszi Vásáron mutatták be. Az els?vben 1000 darab készült bel? Ezzel a géppel Barnack megváltoztatta a fotográfia világát. A gép kiváló objektívje, kompakt mérete és rendkívüli megbízhatósága szinte azonnali sikert hozott. A Leica Ia végleges, 3,5/50 Elmar-objektívjét Dr. Max Berek tervezte. Felépítése a Zeiss Tessaréhoz volt hasonló, de négy tagból állt. Az objektívet – használaton kívül – be lehetett tolni a gép vázába. A gép red?ára 1/20–1/500-as zárid?rtományban m?ött, és “Z” (Zeit) beállítással is rendelkezett. A Leica Ia fix objektívjét 1930-ban csavarmenettel tették cserélhet?. Az els? mm-es menet?reobjektívek az Elmar 3,5/35 mm-es nagylátószög?s az Elmar 4/90 mm-es teleobjektívek voltak. A gépbe immár kazettás filmet lehetett tölteni. A film vastagsága miatt ebbe csak 1,65 m hosszúságú filmszalag fért, melyre 36 kockát lehetett exponálni. Ezt hívták kés?Leica filmnek. A Leica Ia sikerét mutatja, hogy 1931-ig több mint ötvenezer darabot gyártottak bel? A Leica Ia drága fényképez?p volt, emiatt 1926-ban kihozták a gépet az olcsóbb, Compur (központi) zárszerkezettel is. A zár az Elmar-objektívbe került, a neve Leica Compur (Leica Ib) lett. Közel hetvenezer darabot adtak el bel?

Leica-II-1932.jpg
Az els?ica, amelynek beépített távmér?(Rangefinder), a keres?nek külön ablaka volt. A Leica II-t 1932-ben mutatták be a Lipcsei Tavaszi Vásáron. Ez a gép ma már a gy? értékes és becses darabja.

Visoflex+IIIf-1960.jpg
Leica IIIf Visoflex-feltéttel, 1960-ból. A Leica kevésbé sikeres kísérlete a tükörreflexes kamerák piacára való belépéshez.

Leica II és IIIx modellek
?
A Leicák továbbfejlesztése folyamatossá vált. A Leica II-t 1932-ben hozták forgalomba.
El??r ebbe a gépbe építettek be az optikai keres?llé egy távmér?s, mely a pontos élességállítást tette lehet?. A távmér?res?akának közepébe vetítették be a távmér?gédablak képét, egy optikai prizma- tükör rendszer segítségével. Fókuszáláskor – az objektív élességállító gy??nek elforgatásával – a két képet fedésbe kellett hozni. Az objektív gy??n leolvasható volt a pontos távolság, s?és?jelölték rajta a rekeszfügg??lységélességet is (mélységélesség-skála). Az 1935-t?yártott Leica III modelleket több mint két évtizeden keresztül – folyamatosan fejlesztették. Az egyes típusokat a IIIas római szám mellé tett bet? különböztették meg. A Leica IIIa modell 1/1000 s zárid?is képes zárszerkezetet kapott. Érdemes megemlíteni a Leica IIIc-t, melynek er?b, fröccs-sajtolt sárgaréz váza és golyóscsapágyas zára volt. Ez lett a haditudósítók megbízható kamerája. Az 1950-t?yártott Leica IIIf-en jelent meg el??r a vakuszinkroncsatlakozó. A sorozat utolsó, „g” jel?ját 1957-ben mutatták be. Nagyobb méret?es?volt, a csereobjektívek használatához való integrált keretekkel. A III-as széria gyártását 1960-ban fejezték be, összesen 798 200 darab készült bel? Barnack 1905-ben megfogalmazott koncepciója, a „kis negatív – nagy kép”, több értelmezésben is elfogadottá vált. A Leica IIIa volt az utolsó gép, melynek fejlesztésében Barnack még részt vett, ugyanis 1936. január 16-án meghalt.
?
A Leica M-rendszer

1954-ben a Leitz a kölni Photokina kiállításon vadonatúj konstrukciót mutatott be, a Leica M3-at. A gép fejlesztésének hosszú el??nye volt, amely a befejezetlen Leica IV-gyel kezd?tt. Sajnos ebb?amp;#8211; a háború miatt – csak részeredmények maradtak meg. A fejlesztéseket folytatták, és 1953-ra több mint hatvanöt prototípus készült el. Az M3-mal végül mesterm??letett. A korábbi modellek bevált elemeit megtartva a következ?ettek az újdonságok: új, bajonettes objektív-csatlakozás, 0,91-szeres optikai mér?es?tegrált távmér?, parallaxis kiegyenlítés az 50, 90, 135 mm-es objektívekhez, gyorsfelhúzó kar, gumírozott vászon red?ár, levehet?lp- és hátlap, új objektívek. A Leica mindent beleadott ebbe a fotómasinába. Az M3 egy fantasztikus gép lett, 1966-ig gyártották, kétszázezer darab készült bel? 1958-ban hozták forgalomba utódját, a Leica M2-t, amely az M3 olcsóbb, sz?ett tudású változata volt, míg a Leica M1-et tudományos célokra készítették. Az M-rendszer tagjait az elmúlt évtizedekben folyamatosan fejlesztették. Megemlítjük az M5-öt, amely az els?L-fénymér?ép volt, s az M6-ot is, melyben megjelent a mikroprocesszor. Az M7-et még ma is gyártják, ez egyike az utolsó analóg kisfilmes gépeknek. A 2006-os kölni Photokinán mutatták be az ígéretes, 10 megapixeles Leica M8-at, amely az Msorozat els?gitális gépe. A legendás, elny?tlen M-sorozat élete tovább folytatódik, remélhet?a digitális vizeken is sikerrel.
?
Leica R, C, D, V modellcsaládok

A Leica a távmér?épek terén ért el kimagasló eredményeket. A cég vezetése, látva a Nikon F sikerét, fejlesztéseket indított, hogy bejusson a tükörreflexes gépek piacára is. Az er?tett megoldású Visoflexfeltétek után, 1964-ben a Leicaflex-szel indították el a tükörreflexes R-sorozatot. Jelenleg az R8 és R9 modelleknél tartanak. Az R9 már digitális hátfallal is kapható. Ez a család sohasem ért el átüt?kert, miután a konkurens cégek (Nikon, Canon stb.) a Leicáét megközelít?n?get tudtak produkálni, jóval kedvez?áron. A Leica kísérletet tett az amat?iacra való bejutáshoz is (C-lux és Minilux modellek), de gépeik kit?in?ge ellenére, itt sem értek el komoly eredményt. Karöltve nagy gyártókkal, együttm?éseket alakítottak ki. Több cég is felismerte, hogy digitális fényképez?peinek értékét emeli, ha Leica-objektívet építenek beléjük. A cég a fotótechnikai ismereteit, kiváló optikáit, mechanikai megoldásait, a partnerek pedig elektronikai és gyártástechnológiai ismereteit tette a kosárba. Az elmúlt években több új gépet fejlesztettek ki másokkal közösen (Digilux, V-lux modellek és kompaktok). Sikeresek a Leica imázsra épített együttm?ések. Példaképpen a Panasonicot említjük, amely felismerte, hogy digitális gépeik vonzóbbak lehetnek Leicaobjektívekkel. A közelmúltban a Sinárral és az Imaconnal léptek szakmai valamint üzleti kapcsolatba. A Leica zárt világa nyitottá vált.
?
A Leica-objektívek

A cég, nem csak a kompromisszum nélküli gépvázakkal érte el sikereit. A Leica-objektívek min?gér?zuperlatívuszokban beszélnek. Az Elmar, Elmarit, Summicron, Summilux, Vario-Elmar, Noctilux stb. nevek fogalommá váltak. Legtöbbjük rajzolata, képátvitele átlagon felüli képmin?get nyújt. Szakért?em rögtön felismeri a velük készült felvételeket.
?
Összefoglaló

A XX. századi fotográfia technikai eszközeinek egyik legnagyobb szerepl?a Leica volt. Gépeik tudása, megbízhatósága, képmin?ge legendává vált. M?ésének els?tven évében szinte minden újítása iránymutató volt. A háború után nálunk is széles körben elterjedt, szovjet gyártmányú Zorkij és FED kamerák is – háborús jóvátételként – a Leica m?i dokumentációi alapján készültek. A kés? évtizedek árversenyében a Leica nem tudta felvenni a versenyt a japán gyártókkal; a gépeik iránti kereslet lecsökkent. A kamerák Rolls-Royce-a egy id? a „státuszszimbólum” és a „sznobok gépe” jelz? is megkapta. A digitális korba kissé lemaradva léptek, de áraik némileg barátságosabbak lettek, mint az analóg korszakban. André Kertész, Robert Capa, Henri- Cartier Bresson – sorolhatnám vég nélkül a nagy neveket – mind Leicával dolgoztak. ի tudták, hogy miért.

Leica D lux.jpg
D-Lux, 3 megapixeles digitális fényképez?p 2003-ból. A formatervezés az 1940-es évek Leica gépeit idézi. Díszdobozban forgalmazták.

?
A CIKK FOLYTATÁSA >>>
1 2

számláló