Regisztráció Elfelejtette jelszavát?


A Fotóvilág működése

Alapszabályzat


Mai albumajánlat

Dr. Varga Terézia
Jégvirágok tánca

Tegnapi albumajánlat

Kácsor Károly
Afrika

Videóajánlat
Lépcsőszimfónia
kompozíciós esettanulmány

Tapétázás kisvakuval
video
Szarka Klára: A hírkép és a riport
tárgyfotó
Profi tárgyfotó egyszerű eszközökkel


Aktuális gyorstippünk:

Ha nincs kioldózsinór



Monitorkalibrációs segédábra



Profi monitorkalibráció ábrák:
www.lagom.nl


Mit ne tölts fel a Fotóvilágra?
Cikkek
1 2

Interjú Benkő Imrével

2007-07-15 13:05:00
Dékán István

Benkő Imre 1943-ban született Budapesten. A Magyar Távirati Iroda, majd jelentős képes magazinok munkatársaként dolgozott. Számos képriportot készített a világ különböző tájain. Több nemzetközi elismerés és díj után 1991-ben megkapta a Pulitzer Emlékdíjat. Fotóesszéit sokszor évekig készíti. Eddig öt albumban jelentek meg a munkái. Egyedi stílusával, látásmódjával iskolát teremtett.


benkoimre.jpg
foto: Dékán I.


D.: Több mint húsz éve beszélgettünk utoljára a fényképezésről. Akkor azt mondtad, hogy a saját, dokumentarista stílusodban fontosnak tartod, hogy fekete-fehérben dolgozz, és a felvételkor teljesen megkomponáld a képet. Azaz ne alkalmazz utólagos képkivágás módosítást. A nagyítások is úgy készülnek, hogy a filmkocka szélei egy vékony fekete keret formájában megjelennek. Ez mutatja és bizonyítja, hogy nem történt utólagos képkivágás-módosítás. Még mindig követed ezt a gyakorlatot?

benko-12.jpg
Benkő Imre: Volgográd. Szovjetunio, 1983

B. I.: Igen, ezzel a gyakorlattal tudom legjobban kifejezni viszonyomat a világhoz. Fotográfiai célom a való világ vizuális értelmezése, az ember és környezetének sajátos dokumentatív ábrázolása. Ha megnézed az eddig megjelent könyveimet, akkor látható elsősorban az egyszerűbb emberek, a létezés viszonylatai érdekelnek, egy adott kor díszletei között. De nem úgy gondolkozom, mint régen a szociofotósok, engem az élet, a társadalmi konstelláció teljessége érdekel. Nem ítélkezek, csak felmutatom a jelenségeket. Szemlélődő fotográfusként mintha egyre jobban látnám azt az abszurd drámát, amit életnek nevezünk. Úgy gondolom az időfolyamból kiragadott tér-idő töredékek közvetíthetik egy adott időszak korlenyomatát.
b-1.jpg
D.: Képeidet nézve határozottan érződik az egységes szemlélet.
.
B. I.: Ez nagyon lényeges. Főleg a sorozatoknál fontos az egységes arculat. Nálam sok olyan dolog van, ami miatt a képek összetartoznak. A technikai apróságoktól kezdve a fények használatán át a kompozíciós gyakorlatig.
.
D.: Én azt látom, hogy ezek az utcai képek mind szórt fényben készültek. Napsütés sehol sincs. Ez lehetővé teszi a tónusokban gazdag szürkeárnyalatok megjelenítését.

B. I.: Dokumentaristaként arra törekszem, hogy az ember mellett a környezet is megfelelő hangsúlyt kapjon. Ennek feltétele a részletgazdagság és a nagy mélységélesség. Így a távoli figurák is jól olvashatóak lesznek. Sokszor fényképezek gyenge fénynél a rekeszelés miatt ilyenkor a technika határán vagyok, hogy ki tudjam exponálni a képet. Például a Szigeten a Heavy Metal sátorban ugráló fickóknál a nagy mozgáshoz gyenge volt a fény. Azért nem mozdultak be, mert sikerült elkapnom azt a holtpontot, amikor felugrottak és egy pillanatra megálltak a levegőben.
B-sziget.jpg
Hajógyári-sziget. Budapest, 2003

D.: Ráadásul mind egyszerre. Ez talán szerencse is.
.
B. I.: Az is benne van. De azért ebben főként a sokéves tapasztalat segít. Már nem foglalkozom a technikai részletekkel. Pontosan tudom, érzem, hogy milyen fényben, melyik objektívvel, milyen rekesszel vagy idővel mi lesz a képen. Ennek ellenére természetesen nem egy kép készül, de ez már a kifejezést szolgálja. Megdolgozom a szituációt és utána nagyon fontos munka a válogatás is.
.
D.: Ez hogy történik?

B. I.: Előhívatom a filmet, készül róla kontakt. Várok egy kicsit, hogy leülepedjen. Utána megnézem a kontaktot és csinálok egy előválogatást. A kiválasztott képekből 18x24, vagy 13x18 cm nagyításokat kérek a labortól. Ez ma már nem filléres dolog sajnos. Ténylegesen ezekről a nagyításokról lehet majd eldönteni, hogy melyik kép érdemes nagyobb méretű nagyításra, kiállításra.
Például itt vannak a kubai képeim. Ezek riportszerű szituációk. Hiába konstruálom meg a helyszínen a dolgot, hiába tudom, hogy mit szeretnék, az állandó mozgásban lévő téma sok variációt kínál. Azért is különösen kell figyelnem, mert utólag nem vágok a képekből. Itt például a fő figura meglehetősen szűkre van vágva. Ez kell a feszes kompozícióhoz. Balról pedig bejött ez a két ember. Ha már tovább mennek, megint nem jó. Exponálni kellett.

B-Kuba-2.jpg
Camagüey. Kuba, 2006

D.: Hány felvételt csinálsz egy témáról?

B. I.: Az utcai jeleneteknél nincs mód egy-két felvételnél többre, mert elmegy a szituáció. Ennél például más volt a helyzet. Ez egy borbélyüzletnek kinevezett kapualj, lepusztult falakkal. Ez tetszett nekem és ezért hat képet csináltam. Hogy meddig lehet fényképezni az attól is függ, hogy mennyire fogadnak el. Ha úgy érzem jelenlétem feszélyezi az ott lévőket, akkor megköszönöm és tovább sétálok. A fotográfusnak kicsit pszichológusnak kell lennie. Az arcokon is tükröződik, hogy ez meddig hasznos. Ha nagyon összehaverkodunk, akkor meg könnyen átbillenhet a dolog. Pózolni kezdenek, és így legfeljebb emlékképek születhetnek.

B-Kuba-1.jpg
Havanna. Kuba, 2006
.
D. I.: Nem látszik a képeken, hogy észrevettek volna, mint fotóst.
.
B. I.: Ehhez egyfajta fotóriporteri lelemény kell. Az arckifejezés hitelessége miatt általában előbb készítem el a képet, minthogy lereagálják. A fényképezőgép felemelésekor már olyan helyzetben kell lennem, hogy a kép lényegében meg van komponálva.
Például 1984-ben első kínai utamon, a helyi szokásnak megfelelően kerékpárral közlekedtem,ez megkönnyítette elfogadásomat. Nagy élmény volt számomra a pekingi reggel, a város ébredése. A hajnali szürkületben kisebb-nagyobb csoportok gyülekeztek az utcákon, tereken és elkezdődött a szertartásos reggeli torna. Az egyik korai hajnalon egy térre értem, ahol több százan tornáztak. Körülnézve kiszúrtam magamnak ezt a jellegzetes kínai sapkában tornászó férfit.
A nagy látószögű objektívvel közel kellett mennem, hogy a fő alak nagyobb hangsúlyt kapjon. Szerencsémre elfogadták jelenlétemet, ott ez nagyon fontos volt, mert a reggeli torna Kínában olyan mint egy vallási szertartás. Úgy kellett viselkednem, mint egy templomban. Keresőmbe a háttérben tornázó alakok is bekerültek, már csak a megfelelő pillanatot kellett kivárnom.

benko-16.jpg
Peking. Kína, 1984

D.: Vannak képek, ahol rád néznek a szereplők.
.
B. I.: Szeretem, ha kapok egy őszinte visszapillantást, a képen a szemek szinte behúzzák a nézőt a fotó belső világába, szerkezetébe. Ahány kép annyi megoldási szisztéma. Itt például, ezen az utcai képen a redőny egy érdekes háttér, amiből a figurák jól kiemelkednek.

benko-13.jpg
Graffity Mozi. Budapest, 1989.

D.: Tehát ezt észre kellett venni, jó helyre kellett állni és várni…
.
B. I.: Igen. Erről, szól a fényképezés. Semmi nem lefutott előre. Fontosak a spontán adódó képelemek. Itt ez a belógó kéz, vagy ez az abszurd pettyes szoknya. Szóval a képen a legizgalmasabb, amit most nem tudok neked elmondani. A fényképezésnél a játéklehetőség a legnagyobb élmény, egy állandó készültség, egy adott jelenség formába öntése, de nem tudod előre, mi fog történni. Ha pontosan tudnám, hogy mi lesz a képen, akkor azt mondanám, azzal már kár foglalkozni, az bizonyára tök unalmas.
A fotós a saját munkájával nagyon elfogódott. Nemrég fiatal fotóriporter hallgatókkal gyakoroltuk az eseményfényképezést. Sokan csak egy-két kockát készítettek, nyugodtak voltak, bíztak magukban, hogy a feladatot megoldották. Mozgásos szituációban nem elég csupán lefényképezni mondjuk egy ugró tűzoltót, jó helyen kell lenni, figyelni kell a környezetre, a háttérre, a figura hogy épül bele a képi rendszerbe, amitől megemelkedhet vagy csökkenhet� a jelenség kifejező értéke. Ezért kell megdolgozni a mozgásfolyamatot. A tudatos fényképezés a sakkjátékhoz hasonlítható, van egy alaphelyzet, de sokféle lépés lehetséges. Minden részletre egyszerre kell figyelni, ezért ez egy feszült idegállapot. Ha "megvan a kép", ha sikerült az elképzelést megvalósítani, az jó érzés.

benko-15.jpg
Moszkva tér. Budapest, 2002.

D.: Milyen felszereléssel dolgozol?

B. I.: Mindig a feladathoz válogatom a felszerelést, csak annyit cipelek amennyit az adott helyzetben használni fogok. Ha a fekete-fehér mellett színesre is dolgozom két egyforma Nikon F3 filmes vázat viszek. A gépeknek 100%-os keresőben pontosan azt látom ami a filmre kerül.

1 2
számláló