Regisztráció Elfelejtette jelszavát?


A Fotóvilág működése

Alapszabályzat


Mai albumajánlat

Dr. Varga Terézia
Jégvirágok tánca

Tegnapi albumajánlat

Kácsor Károly
Afrika

Videóajánlat
Lépcsőszimfónia
kompozíciós esettanulmány

Tapétázás kisvakuval
video
Szarka Klára: A hírkép és a riport
tárgyfotó
Profi tárgyfotó egyszerű eszközökkel


Aktuális gyorstippünk:

Ha nincs kioldózsinór



Monitorkalibrációs segédábra



Profi monitorkalibráció ábrák:
www.lagom.nl


Mit ne tölts fel a Fotóvilágra?
 
Cikkek

Makró stílusokról általában

2010-07-18 18:05:00

A makrót lehet szeretni, és lehet nem szeretni, de létező, élő fotós ábrázolásmód. Egy olyan terület, amelyre a régi nagy fotósok általában nem hatoltak be. Jellemző, hogy a fotóstól állóképességet (csúszás, mászás, görnyedés), kitartást és nagy türelmet követel meg.
Szóval ez nem egy állófogadás.
Itt jegyzendő meg, hogy makrót említve az emberekben leginkább rovarképek ötlenek fel, pedig bármiről készülhet ilyen kép.

Makrókról olvasva inkább csak a technikájáról, esetleg a kategória adatszerű határairól esik szó.

Talán ezért is, itt most a makrózás egy másik aspektusát tekintjük át: a stílusokat.
Különböző makrózási stílusok alakultak ki az alábbiakban bemutatott három fő vonulat köré épülve.

1. Kis dolgok minél részletesebb ábrázolása.
Van, aki ezt a stílust nem kedveli a dokumentarista jellege vagy esetleg saját fóbiái miatt, pedig ennek is megvannak a követői. Nem utolsósorban örömszerzés forrása lehet mind a készítőjének, mind a befogadónak, hiszen olyan dolgokat mutat meg, amelyeket úgy általában nem látunk szabad szemmel.
Ezek a képek (sokszor a mikroszkópiát megközelítve) már a környezetet sem mutató extrém nagyítású felvételekig terjednek, melyekben egyre inkább a technikai bravúr dominál, beleértve a szoftveres lehetőségeket is. Sokakban ez a jellemzője vált ki ellenérzéseket, kiváltképp azokban, akik a természetfotót is csak művészeti oldaláról szeretik megközelíteni, és azt is leginkább ”felvételszűz” állapotában.


Körülnézhetek?



Esemény


Az adatszerűség mellőzésével ott húznám meg a természetes határt az általában makrónak nevezett és a mikroszkopikus nagyítású képek között, ahol már ténylegesen a mikroszkóp lép be az eszközök sorába. Az átmeneti szakaszban, a kis mélységélesség miatt, már a makrónál is megkezdődik a különböző élességi sávokban készült sorozatfelvételek szoftveres összedolgozásának technikája. Megemlíteném még, hogy a sokszor igen látványos mikroszkópos képek többnyire preparátumokról készülnek, míg a makrók inkább az érintetlen, élő természetről.


A dárdás


Egyébként - különös tekintettel a fáradságos mivoltára, meg az eszközkészletére - nem is olyan könnyű mesterség a makrózás.

Igaz, hogy az ilyen képek egy része valóban felhasználható lenne illusztráció céljára is, azonban nem szabad elfelejteni, hogy az igazi dokumentációs célú makró fotóhoz alapos ismeretekre van szükség, hogy meg lehessen mutatni az ábrázolt lény megkülönböztető jegyeit (néha csak egy-egy színfolt a megfelelő helyen).

Ez a részlet-ábrázolós makró stílus főleg a meghökkentés erejével, érdekességével hat.

2. Kis dolgok művészi indíttatású ábrázolása
Igen sok minden beleérthető ebbe a kategóriába, és tág teret enged az alkotó számára ahhoz, hogy saját látásmódját, fantáziáját kifejezésre juttassa.
Az éles/életlen részek egymásba olvadása, a színek (vagy szürke tónusok) és a formák harmóniája dominál. Fontos szerepet kap a képi elemek összhatása, a kép szerkesztése, egyensúlya.
Itt említeném meg azokat a (fél-makrós) irányzatokat is, amelyeknél szinte a háttér lép a fő téma helyére. A ”fő téma” (pl. egy lepke) gyakran elég kicsi és részlettelen, de mégis szervesen beépülő képalkotó elem.


Szélfútta keringő



Egy kamaszlány álma


Az ilyen képek többnyire meglehetősen statikusak. E mellett gyakran kapják az elismerő ”gyönyörű” vagy néha a ”festőies” jelzőt, amely utóbbi talán nem mindig hízelgő egy fotós számára, viszont mégis: a tetszésnyilvánítás egy formáját jelentheti az alkotónak.


..Kelő nappal én is kelek..

Megítélésük kényes a ”szép” fogalmának ingatag és erősen szubjektív volta miatt (lásd művész filmek kontra közönségfilmek). Ismétlődő témák, helyzetek, megoldások unalmassá is válhatnak.

Ezek a képek többnyire a látvány erejével, folthatásaival hatnak, a szépérzékünket simogatják, és esetleg megmozdítják a fantáziánkat.

3. Kis dolgok dinamikus ábrázolása
Ezeknél a képeknél a ”szép” nem olyan elsődleges, meghatározó erejű, mint az előző kategóriában, de azért fontos kellék. A fő téma meglehetősen éles és részletes, de szervesül a környezettel, a háttérrel. A kép mozgalmas, és története van. Ez a ”történet” automatikusan hozza magával a címet is.


Bundás esete a kékszeműekkel



Hoppá

A kép dinamikáját néha maga a háttérbe helyezés, de sokszor a mélységélességgel való játék hozza meg, amikor is a környezetből egyes képrészletek itt-ott előbukkannak az életlenségből, és nem csak a főtémán átvonuló – de egyébként „üres” - élességi sáv dominál.
Hasonló mozgalmasságot vihet a képbe a látható cselekvés, az esemény ábrázolása és nem utolsó sorban a színek, vagy éppen a szürke tónusok dinamikája.


Az alpinista


Ez a stílus elsősorban a képen látható eseménnyel, a fények, színek játékosságával hat.

_____________

A fenti osztályozás tapasztalati tényeken alapul, és csak a gerincét alkotja a lehetőségeknek. Számtalan átmeneti állapot is létezik, amely sikerrel ötvözheti az előnyös tulajdonságokat.
A fotós szíve-joga eldönteni melyik stílust érzi magához legközelebb.
Tudatos alkotás esetén talán a szerencse is szívesebben pártol hozzá, mert szerencse - ugye - az azért kell a makrózáshoz?!

Józsa Géza


számláló