Regisztráció Elfelejtette jelszavát?


A Fotóvilág működése

Alapszabályzat


Videóajánlat
Lépcsőszimfónia
kompozíciós esettanulmány

Tapétázás kisvakuval
video
Szarka Klára: A hírkép és a riport
tárgyfotó
Profi tárgyfotó egyszerű eszközökkel

Monitorkalibrációs segédábra



Profi monitorkalibráció ábrák:
www.lagom.nl


Mit ne tölts fel a Fotóvilágra?
Cikkek

Képszerkesztési tanulmányok 3.

2010-01-11 23:53:00
Dékán István

Variációk csoportra
A sokszereplős szituációk mindig izgalmasak az emberi karakterek iránt érdeklődő fényképezőknek. Ezekben a helyzetekben érdekes spontán portrékat lehet készíteni. Ezeket nevezi a szakirodalom nem formális vagy informális portréknak. A mûfaj alapeszköze a teleobjektív. Abból is jellemzően a 300 mm körüli gyújtótávolság. Az a lényeg ugyanis, hogy az alanyok ne vegyék észre a fotóst. Sajnos legtöbb ember az utcán, ha rászegezik a fényképezőgépet vagy elfordul, vagy pózolni kezd. Ezzel aztán vége a képnek.
Az itt bemutatott képek közül a totálok 28 mm-es nagylátószögűvel, a kisebb részletek egy 70-300 mm-es zoom objektívvel készültek.

1. Első képünk a helyszínt mutatja. A budapesti Hősök tere, az emlékoszlop hátsó fele. Nyár, az árnyékban hûsölő fiatalok, vélhetően nagyrészt kirándulók.

2. A gördeszkások tûntek fel először, mint jellegzetes tagokból álló csoport. Ők nem kirándulók, helyi srácok, akik a tér sima kövezetén szoktak gördeszkázni. A második képről a szûk képkivágás miatt eltûnt a tömeg és csak egy hasonló karakterû tagokból álló csoport látható. A kép bal oldalán derékban elvágott alak sem tekinthető hibának, mert ennek a szokatlan vágásnak a formabontása is illeszkedik a kép jellegéhez.

3. A harmadik kép ugyanaz, mégis más. Két szereplőre szûkült a kör. Akiből több látszik, az a szemben ülő fiú. Ezért ez a kép lényegében az ő portréja. A személyes jegyek jobban érvényesülnek, mint az előző képnél. Ezért az előző kép inkább a típust, a második változat inkább az egyént hangsúlyozza.

4. Ez a kép negatív példa. Zavaros és érdektelen. A szoborból túl kevés látszik ahhoz, hogy látni lehessen hogy mi az. Ennek ellenére túl sok kő-felület van a képen ahhoz, hogy az emberek nagyon kicsikké váljanak és így elveszítsék egyéni jellegüket. A kép széleinél és alsó részén lévő alakok esetlegesen vannak elvágva. Nem érezhető semmilyen törekvés a tudatos komponálásra.

5. Egy fokkal jobb a helyzet. Az álló (függőleges) képformátum előnyös az egymás felett elhelyezkedő figurák összefogására. Az alul lévők sincsenek elvagdosva. Ennek ellenére még mindig nem elég zárt a kompozíció, kusza és rendezetlen a képhatás.

6. Ez a kép, különösen az előzőekhez viszonyítva érezhetően szigorúbban komponált. A két előtérben álló alak hangsúlyozódik. Rájuk irányul először a tekintet. Kissé szokatlan, hogy hátat fordítanak egymásnak. Ezt a hatást növeli, hogy lényegében mindenki kifelé néz a képből.

7. Ez a képkivágás már nagyon is tudatosan született. A három szemben ülő magában nem lett volna túl érdekes. A két kifelé forduló fej azonban szokatlanságánál fogva abszurddá teszi a képet. Hagyományos értelemben rossz a képkivágás, de ha szokatlant és ezért érdekeset akarunk, akkor megfelel.

8. És végül egy letisztított, "szokásos" kettős portré. Alul kicsit túl szûkre van vágva. Így a fiú könyöke és a lány dereka zavaróan hiányzik. Egyébként is az arckifejezésektől eltekintve túl egyszerû ahhoz a kép, hogy érdekes legyen. Nekem az előző változatok szimpatikusabbak voltak.
Mindenkinek javaslom, hogy ha módja van rá, hasonló módon készítsen képsorozatot egy-egy témáról. Úgy egy hónap múlva érdemes a képeket elővenni, és kritikusan kielemezni. Nagyon hasznos.


számláló