Regisztráció Elfelejtette jelszavát?


A Fotóvilág működése

Alapszabályzat


Videóajánlat
Lépcsőszimfónia
kompozíciós esettanulmány

Tapétázás kisvakuval
video
Szarka Klára: A hírkép és a riport
tárgyfotó
Profi tárgyfotó egyszerű eszközökkel

Monitorkalibrációs segédábra



Profi monitorkalibráció ábrák:
www.lagom.nl


Mit ne tölts fel a Fotóvilágra?
Alapfok

DSLR videózás - Kamerakezelés 1.

2013-10-23 15:17:57

 
Dékán István

DSLR videózás
A kamerakezelés alapjai 1.

A videó, azaz a mozgókép összetett műfaj. A képi, tehát síkbeli jelleg mellett időbeli is. Aztán még kiegészül egy újabb médiummal, a hanggal. Ez utóbbinak is többféle szerepe lehet a videóban.

A videokészítésnek két alapvető fázisa van. Az első a felvétel, amikor lényegében nyersanyagot készítünk. A második pedig a vágás, vagy montírozás, amikor a nyersanyagból elkészül maga a videofilm. Tény, hogy a filmszerűséget a vágással kapja meg az anyag.  

UserFiles/Image/05_cikkek/9989/szoborZoom-A .jpg 

A mozgófilmes zsargon
Bevezetésként szót ejtenék néhány fogalomról, amik lényegében mozgófilmes, videós zsargon részei. A videózás a régebbi filmtechnika utóda. A filmesek pedig sok német eredetű kifejezést használtak. Ezek a szavak még a múlt század elején, közepén jöttek át a német filmtechnikából.
A snitt már magyarosított szó, eredetileg a schnitt (vágás) kifejezésből származik. A vágás tulajdonképpen két felvett jelenet illesztése. A snitt azonban a filmes nyelvben nem ezt, hanem a két vágás közötti filmrészletet jelenti.
A panorámázás (schwenk) a kamera elfordításával felvett látvány. Ez legtöbbször vízszintes, de lehet függőleges is.
A kocsizás (fahrt) a kamera folyamatos helyváltoztatása felvétel közben.

Ebben az írásban a felvételi munka egyik alapvető tudnivalójáról, a kamerakezelésről lesz szó (a folytatásban is). Talán valaki úgy gondolja, ez igazán nem lehet gond. Hiszen ha átkapcsolom a fényképezőgépemet videó módba, akkor ugyanúgy foghatom, tarthatom, kezelhetem, mint ahogy a fotózásnál megszoktam. Van egy jó és egy rossz hírem. A jó, hogy valóban lehet úgy kezelni. A rossz hír, hogy nézhetetlen lesz a felvétel.

Stabilitás
A fényképezésnél elegendő a gépet az exponálás pillanatában stabilan tartani. A mozgóképnél azonban ez a pillanat percekig, vagy órákig is eltarthat. Az amatőr videofelvételek talán legzavaróbb hibája a kép mozgása, rezgése, imbolygása. Ezt el kell kerülni. Tehát lehetőség szerint tartsuk a kamerát stabilan, ne mozgassuk feleslegesen. Nem véletlen, hogy a videózás alapeszköze az állvány. Különösen akkor fontos ez, ha hosszan készítjük a felvételt. Ha nem akarunk háromlábú állvánnyal dolgozni, akkor egy botállvány, monopod is megfelelő lehet. Ez akkor előnyös, ha gyakran kell helyet változtatnunk, vagy tömegben, sok ember között, esetleg szűk helyen kell videóznunk. Fontos, hogy tartsuk a kamerát vízszintesen. Kerüljük a dőlést, mert a mozgóképnél ezt utólag nem lehet olyan egyszerűen korrigálni, mint a fotónál. Az itt következő tanácsok feltételezik, hogy a kamera állványon van. Természetesen, kézből is dolgozhatunk, de akkor is azonos végeredményre kell törekednünk. 

Ahhoz, hogy kézből is tudjunk rezgésmentes videót készíteni, szükséges egy kis gyakorlat. Rutinos operatőröknek ez nem okoz gondot, de inkább a nehéz kamerákkal oldható meg. Számos eszköz létezik a kamera stabilizálására, de ezekkel majd egy másik alkalommal foglalkozok.

Nemcsak a kamera véletlenszerű mozgása lehet zavaró, hanem a technikai bizonytalanságok is. Például az élességnek, a kép világosságának, esetleg színének megváltozása. Ezek elkerülésére már a felvétel indítása előtt be kell állítani a képkivágást, és célszerű ellenőrizni az élességet, expozíciót, színegyensúlyt. Nem jó, ha ezeket a felvétel indítása után még állítgatja a kamera automatikus rendszere.

Zoomolás
Nem kameramozgás, de a kép mozgatását szolgáló eszköz a zoom. Az objektív látószögének a változtatása a fotózásból is ismert lehetőség. A mozgóképnél ez annyiban nyújt többet, hogy a felvétel közben is zoomolhatunk. Ezzel kapcsolatban az első tanácsom, hogy ne használjuk ezt az eszközt gyakran, és öncélúan. Nagyon ki lehet vele fárasztani a nézőt. Zoomolásnak hívjuk a ráközelítést (nagylátószögből tele állás), és a tele állásból a nagylátószög felé történő változtatást is. Az itt következő példákban az egyszerűség kedvéért az első változatot fogom emlegetni. De értelemszerűen minden ugyanúgy érvényes a második változatra a „távolításra” is.

Technikailag azt kell figyelembe venni, hogy a hosszú gyújtótávolságnál, tehát ráközelítve, sokkal kisebb az objektív mélységélessége mint nagy látószögnél. Ezért ha az élességet a nagy látószögnél állítjuk be, és zoomolással ráközelítünk, akkor közben a téma életlenné válhat. Kérdés, hogy az autofókusz mennyire tudja követni a változást. Ennek a hibának az elkerülésére az általános módszer az, hogy a felvétel indítása előtt rá kell közelíteni, és ebben a helyzetben kell beállítani az élességet. Ez után kikapcsoljuk az autofókuszt (manuális élességállítás). Ha ez megvan, be lehet állítani a gépet az induló nagy látószögű helyzetbe, és indíthatjuk a ráközelítéses felvételt. Így nem lesz gond az élességgel.

Illusztráció a zoomoláshoz (1:30 perc)

Formai szempontból is vannak a zoomolásnak szabályai. A gyors, lökésszerű ráközelítésnek „ütésszerű” hatása van, ezért ezt lehetőleg kerüljük. A zoom legyen lassú és folyamatos, a közelítés közben ne változzon a sebesség. Ez alól kivétel az eleje és a vége. Az ideális zoom lassan indít, utána gyorsul, folyamatos sebességgel halad, majd a megállás előtt finoman fékez. A néző szeme ugyanis hozzászokik a kép mozdulatlanságához és a ráközelítéshez is. Ezért illik jelezni, hogy valami változás következik. Ezt szolgálja a lassú indítás, és fékezés. Ha módunkban áll, célszerű a zoomolást a felvétel előtt lepróbálni. Így „élesben” kevésbé ér minket meglepetés a sebességet vagy a képkivágást illetően. A leírtakból is kitűnik, hogy ezek a műveletek meglehetősen objektívfüggőek. Nem véletlen, hogy a fotózáshoz készített objektívek általában nem felelnek meg a videózáshoz. Ez utóbbi sokkal finomabb élességállítást, és zoom-funkciót igényel. A zoomot szinte lehetetlen kézi állítással megfelelően használni. Ezért fontos az objektívbe épített zoom motor. Ez praktikusan különböző sebességű zoomolást tesz lehetővé. A lassú indítás és fékezés általában eleve része a vezérlő algoritmusnak. 

A vágásnak is van egy olyan szabálya, hogy a kép alapesetben sem zoomolás, sem kameramozgás közben nem vágható. Ezért erre a felvételnél is oda kell figyelni. Minden mozgásnak legyen legalább néhány másodperc statikus eleje és vége.

A zoom és a képkivágás
Zoomolás közben a képkivágás is változik. Ezért erre is oda kell figyelni. Nem elég az, hogy a ráközelítés folyamatos, a képkivágás változásának is konzekvensnek kell lennie. Tehát kerüljük az ugrálást, a véletlenszerű változást. Azt gondolhatnánk, hogy legjobb, ha a ráközelítés közben egyáltalán nem mozgatjuk a kamerát. A helyzet az, hogy a zoomolásnál csak az objektív tengelyében lévő motívum marad helyben. Minél távolabb van valami a tengelytől, annál erősebben csúszik el a kép széle felé. Ezért egy ráközelítésnél csak akkor nem kell megmozdítanunk a kamerát, ha a fő motívum a nagylátószögű állásban a kép középpontjában volt. De általában nem ott van, és itt kezdődnek a gondok.

Például egy emberalaknál, ha az egész alak a képen van, a fej normál esetben a felső képszél alatt helyezkedik el. Erre úgy célszerű ráközelíteni, hogy a fej tetejének elhelyezkedése a felső képszélhez viszonyítva ne változzon. Ehhez a kamerát a ráközelítés közben felfelé kell billenteni. A billentés akkor sikeres, ha összhangban van a ráközelítéssel. Ugyanezt kell elvégezi ellenkező irányban, ha növeljük a látószöget. Ekkor se alakuljon ki a fej felett egy nagy margó.     


 

.

számláló